A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

—97 — mutatja — a liberális és demokratikus barsi ref. egyházmegye mindenkor nagyrabeesült lelkészi kara is gátat akar vetni a szabad szó, a szabad véleménnyilvánitás elé. Mintha feledésbe ment volna az örök ige: „A szabadságban, mellyel, minket a Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzetek magatokat ismét a szolgaság igájával." Mi történt ? Egyesületünk tavaszi közgyűlésén ..Széltekintés a társadalom mezején" címén illusztris Elnökünk megnyitóbeszédet, mondott, mely később a „Lévai Őrálló" hasábjain is megjelent. E beszéd egyes kifejezéseit, mondatait, az egészből kiragadva, egyesek •— akarom hinni jóhiszemüleg — félreértették, félremagyarázták, vagyis nem azt az értelmet tulajdonit . ták nekik, mint amily értelemben megírta és elmondta az igen tisztelt Elnök úr. E sajnálatos félreértések az első szomorú következménye lett, hogy egyesületünk szeretve tisztelt Diszelnöke —• a minden szépért és nemesért rajongó, a nevelés- oktatásügy életre kiható fontosságát megértő, a tanítóságot s annak ideális törekvéseit támogató és megbecsülő, nemesszivü, a szó igazi értelmében vett tanügybarát, Nt. Patay Károly Esperes úr, diszelnöke méltóságáról lemondott. Majd egyházmegyénk f. évi július 4-iki közgyűlésén a napirend előtt egy interpelláció, a napirend során pedig az esperesi jelentés kapcsán a. fent jelzett elnöki megnyitó úgy lett kezelve, mintha egyesületünk Elnöke, sőt az egész egyházmegyebeli tanítóság : egyház és vallásellenes téren mozogna. En tisztelt uraim, nemcsak hiszem, de tudom, hogy e felfogás meg nem állhat. Tudom, mert ismerem kartársaimat, ismerem munkájukat. Hiszen ennek a tanítóságnak kezébe van letéve nem évtizedek, de évszázadok óta népünk valláserkölcsi nevelése, oktatása és én nem arra mutatok, hogy az évközi és évzáró vizsgálatokon milyen eredményt mutatnak fel az én kedves Kartársaim, de arra igenis rámutatok, hogy abban, a mi barsi ref. egyházmegyénkben az ünnepi és vasárnapi istentisz-