A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

gondjai alól. Tgaz. hogv még mindig nem érték el azt a méltányos és jogosult javadalmazást, melyet az ő készültségük, állásuk nagy fontossága, s a népnevelés, az általános művelődés, vagy egyházi és nemzeti érdekei minden körülmények között megkívánnak, minduzonáltal mégis bizonyos nyugvópontot szanál a tanítóság .fizetés rendezés irán'i küzdelmeiben Azonban tagadhatatlan, hogy vannak a nevezett törvénynek olyan rendelkezései, melyek jogos panaszt és indokolt keserűséget váltanak ki általában a felekezeti és községi tanítóság s küönösen a kántortanítók lelkéből. Ilyenek : a.) Az a disparités, mely minden elfogadható indokolás nélkül, az ugyanazon viszonyok között élő és hivataloskodó állami és felekezeti tanítók javadalmazása között fennáll, dacára, hogy a felekezeti tanitónak heti 32. mig az állami'tanítónak ezzel szemben csak heti 29 órai elfoglaltsága van. s mégis a felekezeti tanítónak a III. fizetési osztályban három évvel tovább kell maradnia, ami nála végeredményében 4800 K. veszteséget jelent. b.) A törvény rendelkezései a kántortanítók fizetése kiegészítésénél, 1000 koronáig a kántori járandóságot is tanítói fizetésnek veszik, pedig a kántori foglalkozás a legtöbb helyen oly fontos s oly nehéz elfoglaltság, hogy az megfelelő díjazás nélkül nem maradhat. annyival is inkább nem, mert ezt káutortanitóink a tanítási időn kivül kell, hogy végezzék, tehát akkor, mikor az állami tanitó, illetve a nem kántor tanitó vag}

7 pihen, vagy mellékfoglalkozással esetleg jövedelemhez juthat. c.) Nem biztosítja a törvény a felekezeti tanítónak a családi pótlékot. Hogy az mily nagy külömbség az ő hátrányukra, az kiszámíthatatlan. Elég azt tud-