A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

— 84 ángoz tatja, neki senki se parancsol, az isk. széki elnöknek az iskolához semmi köze. Az iskolát, tetszése szerint elhagyja minden engedély nélkül, előadást nem tart, a VI. t. cz. 23 §-ának rendelkezéseit nem veszi figyelembe. Az iskolás gyermekekkel szeretetlenül, durván bánik annyira, hogy a szülők más iskolába viszik gyermekeiket. Vizi János panaszlott, mivelt szerinte a vizsgálat egyoldalú, elfogult volt s a tanuk közül egyiket másikat a lelkész befolyásolta, részletesen terjeszkedik ki a vádpontokra. A 1. pont nem történt, tehát elesik. A 2. pont Kollárnét rendetlen magaviselete miatt utasította ki az iskolából, ezért őt meg is büntették, tehát az Ő (Vizi) igaza mellett bizonyít. 3. pont. A gyermekeket a szolgabiróság idézte, nem ő vitte, tehát ezen pont is elesik. 4. pont. Favágáskor a gyerekek előtt támadta Dávid István s mivel 1аЦа, bogy részeg, kiutasította, de nem mint presbiteri, hanem mint embert. 5. pont. Ebben foglalt vád iránta'táplált ellenséges érzületnek a folyománya. Kollár ellenséges viszonyból vitte el gyermekét. Kreko állítása, hogy gyermekét verte, nem való, sőt a leányka maga mondotta, hogy szeret ő hozzá iskolába járni, erre tanukat jelent be. Kulcsár vallomását nem lehet elfogadni, mert ezen tanút befolyásolta a lelkész. 86 aláírással ellátott nyilatkozatot nyújt be, hogy a szülők megvannak vele elégedve. 6. pont. 1910-ig mindig bejelentette távozását és engedélyt kért, az időtől csak írásban jelentette be, bogv nyert-e engedélyt, vagy se, azt nem tudta, de jóhiszemüleg járt el. 7. pontra egész közgyűlést kérte tanuul kihallgatni, de ez nem történt meg, 8. pont. О nem tanította ki a szülőket, de lia tette is, törvényes doigot cselekedett. 9 pont. A felmerült nézeteltérések után, hogy nem viseltetik a kellő tisztelettel, érthető. Lelkész nem fogadta köszönését. Kerülte őt, ő ennek nem oka. A 10. pont. Valótlan állítás. Ő sohasem engedte el a fél fizetést, az egyház elöljárói sem tettek neki ilyen ajánlatot. Erre vonatkozólag a tanúvallomások ellentmondók. Ha ő fél fizetését felajánlotta volna, lehetetlen, hogy a 800 koronás ajándékról jegyzőkönyvet ne vettek volna fel, pedig ilyen nincs sehol. Igaz, hogy 1910. szeptember hóban a lelkész és presbitérium megbízásából szedett tandíjat, beszedett 301 kor. 64 fillért. Ezen pénzt át akarta adni a gondnoknak, de nem fogadta el. Deez. 20úm elismerték, hogy neki 185 kor. jár, azt а 30Г64 kor.ból leszámitották, erről tőle nyugtát vettek s midőn ő kért a