A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 19 — gokat, minélfogva a kontemplált kántori kalön dijjazás teljesen az egyházak és pedig a szegény egyházak nyakába szakad, mert hiszen redszerint ezeknél van tanítói fizetéskiegészités, a folyton növekvő terhek mellett pedig fedezet nincs. Tekintettel azonban azon körülményre, hogy már a Konvent is hozzájárult elvben a külön kántori díjazáshoz s csak a fizetés mérvének megállapítása van függőben : mondja ki Egyházmegyénk, hogy a kerület utján felkéri a Konventet, miszerint tegyen lépéseket az iránt, hogy a tanitói és kántori fizetések újra félszáiriifassanak, a kántori dijazás a tanítóitól elkülönittessék, a tisztán tanitói egészítessék ki államsegélylyel, a kántori pedig a kántori működés díjazására fordittassék ; addig is azonban mig ez alapon az ügy végleges elintézést nyerne, az 1000 koronás kántortanitóijavadalmasok oly gyülekezetekben, hol jobbára csak a téli hónapokban, szóval nem az egész éven át van hétköznapi isteni tisztelet : évi 120 К minimális, ahol pedig egész éven át tartatik mindennapi isteni tisztelet : évi 240 K. minimális külön kántori díjazásban részesitendők, de egyidejűleg megkeresi E. • megyénk az egyh. felsőségét, hogy dijazás ellátásának forrásáról gondoskodni méltóztassék. 17. Az 1910 évi szept. 28-án tartott egyh. kerületi közgyűlés 177 jkvi ponttal felhívta Egyházmegyénket, hogy adjon véleményt egy olyan alap létesítésére vonatkozólag, melyből az egyházkerületben részint betegeskedés, részint egyébb okok miatt a tanítás ban akadályozott népiskolai tanítók helyettesei dijazhatóklennének. Közgyűlésünk, a midőn egy ily alap létesítését feltétlenül szükségesnek tartja, mert a helyettesítéssel járó költségeket egyházaink magukban meg nem bírják, forrásokul megjelöli: a) az ezen célra kiesz-