A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

lektzeti túlkapásoknak tért ne engedjen. 4. Jóleső érzéssel szemléli közgyűlésünk az Orle működését, melyből nyilván kitűnik, hogy az nem akar egyház lenni az egyházban, hanem ellenkezőleg, a rideg formák, a törvény szabta korlátok közé szorított hivajalos egyháznak, a maga szabadabb mozgásával, az egyházi élet minden irányú megnyilvánulásában tevékeny, hűséges munkatársa óhajt maradni ... A midőn a félreértések, az egyesület iránti bizalmatlanság már jó részben eloszlottak, szeretettel felkérjük Egyházmegyénk irányadó tényezőit, hogy ezen sok szép és nemes cél megvalósitására hivatott egyesületet törekvésében erkölcsileg, anyagilag támogatni méltóztassanak, azon lelkésztársakat pedig, akik eddig még nem tagjai, hogy rendes tagokul belépni szíveskedjenek. 5. Örömmel üdvözli Egyházmegyénk az Orle azon, a legnemesebb érzelem, az emberbaráti szeretet által sugalmazott kezdeményezését, mely szerint a szegény elhagyott papi árvák, gyámoltalan, könyörületre szoruló kjmtori árvák számára egy altrusztikus intézményt, az elvesztett otthon helyett egy másik meleg otthont, igazi szerető családi kört, nagy reformátorunkról elnevezett Kályineumot akar létesíteni . . A magasztos cél megvalósításához szükséges anyagi eszközök hiányában, a könyörülő szeretet nevében, azon soha ki nem apadó forráshoz, annyi magasztos intézményt létesített és fenttartó nemes érzelemhez, az emberiség áldozatkészségéhez fordul. S a midőn azt látjuk, hogy nagyok és kicsinyek, szegények és gazdagok, hitsorsosok és más vallásúak, egyesek és testületek nemes versenyre kelve viszik áldozatkész adományaikat a szeretet oltárára: nekünk sem szabad onnét elmaradni. Mondja к azért határozatilag a közgyűlés, hogy min-