A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. június

5 Elmúlt a 10 év legközelebbi zsinatunk összeillése óta, s egyetemes egyházunk, hitfelekezetünk legfőbb, s egyedüli törvényhozó testülete ismét összeülni, s egyházi törvényeinket részben reformálni, részben egészen újonnan és ujakat alkotni készül. A haladó kor, a változott viszonyok nem engednek örökidőkre szóló emberi alkotásokat teremteni, s reámutatnak koronként egy-egy hézagos, hibás alkotásra vagy mulasztásra, melyekről előrelátva, gondoskodva nem volt a megelőző időkben. Egyházi életünk körében is a lefolyt 10 év alatt is nem egyszer merültek fel jelenségek, melyek reámutattak egyházi törvényeink hézagosságára; s nem egy kiáltó szükség, nem egy eddig fel sem vett, figyelemre sem méltatott kérdés követelte s követeli, hogy meghallgattassák, s felőle is intézkedés, szabály, törvény alkottassák. Ezek az indokok vezették egyetemes konventünket, de általában hitfelekezetünk egyetemét, törvényhozó testületünknek: a zsinatnak ez évre leendő egvbehivásában, 8 hogy ugy a közvélemény, valamint az arra hivatott és rendelt egyházmegyék és kerületek, kellő tájékozódással bírjanak s észrevételeiket kellő alapossággal megtehessék, ama tervezetnek közrebocsátásában, mely minden gyülekezetünk részőre megküldve közkézen forog, s éppen tárgyát és alkalmát képezi mai tanácskozásunknak is. Előttünk tehát a 127 lapra terjedő tervezet. Három részre osztva tárgyalja s összegezi törvényeinket, az I-sőben foglalkozva az egyházalkotmány, II-ikban az egyházi törvénykezés, Ill-ikban pedig a közoktatás, köznevelés kérdéseivel. Ha általánosságban tekintjük és vizsgáljuk a három részre, s benne több fejezetre osztott tervezetet, mindjárt az első olvasás után is szembe tűnik, s eddigi érvényben volt zsinati törvényünkkel összehasonlítva még inkább kiemelkedik az az ismertető, s az egész tervezeten keresztül vonuló vonás, mely a jogokat, a hatalmat lehetőleg központosítani, a gyülekezetek, egyházmegyék jogait lehetőleg korlátozni, kevesbíteni igyekszik. Még maga a legegyszerűbb és igazán hitéletünk, felekezeti berendezettségünk alapját képező presbiter-választás is, sőt a választók jogosultsága, azok megállapítása is ki van véve vagy legalább korlátozva a gyülekezet köréből,