Szabadi István (szerk.): Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. (Debrecen, 2013)
I. A kollégiumi levéltár története
A kollégiumi levéltár története 19 végéig csaknem húszezer volt diák személyi adatait dolgozta fel az 1657-1880 közötti évkörből aszerint, hogy ki hol működött felsőfokú tanulmányait megszakítva egy-két évig kihelyezett tanítóként, korabeli szóhasználat szerint rektorként14. Nagy Sándor 1944-ben az „Egyháztörténet” című folyóiratban közzétett írása szerint feladatait elsősorban az iratrendezésben látta, továbbá sok elődjéhez hasonlóan az egyházkerületi iratok között és a Nagykönyvtár kézirattárában lévő kollégiumi levéltári anyagok áthelyezését szerette volna elérni, de levéltári repertórium és forráskiadások megjelentetését is tervbe vette. Csikesz rendezési elveit követte, mely igazság szerint azzal járt, hogy a tárgyi és időrendi csoportosítás az iratok eredeti rendjét megbontotta, az iratokat az iratképzőtől elválasztotta. Neki sem sikerült elérnie, hogy az iskolatörténeti iratok a kollégiumi levéltárba kerüljenek, és forrásközlésre sem került sor tizenhét évnyi levéltárossága alatt. Ebben a második világháborúnak kétségkívül szerepe volt. A háború alatt a levéltári helyiségeket hadikórház céljára vették igénybe, az iratokat a folyosókon felállított, jól-rosszul zárt szekrényekbe helyezték el. Nagy Sándor 1946 májusában látott hozzá az iratok összegyűjtéséhez, ekkoriban a Kollégium úgynevezett kistanácsterme is levéltári raktár volt. Egyik jelentésé-14 Lelőhelye az egyházkerületi iratok között: TtREL I.8.g. 1-2. („Levéltári dolgozók feljegyzései”, Nagy Sándor iratai) (A TtREL rövidítés a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltárra való hivatkozás bevett formája, ezt követi a jelzeten belül a szekció, a fond, az állag, majd a doboz számára való hivatkozás.)
