Szabadi István (szerk.): Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. (Debrecen, 2013)
I. A kollégiumi levéltár története
A kollégiumi levéltár története 15 leti közgyűlési határozat révén érte el, hogy az erdélyi fejedelmek donációs oklevelei a levéltárba kerüljenek. Hosszú szolgálati ideje alatt gyarapította az alapítványi iratok, oklevelek, végrendeletek állományát, bővítette a levéltári raktárakat, utóbbihoz anyagi támogatást szerzett. Létrehozta a levéltári írnoki (skriba) állást, annak megbecsülést és díjazást szerzett, hiszen a skribák munkájára igen nagy szükség volt a jegyzékeléshez, segédletkészítéshez10. Kerekes Ferenc után Búzás Pál jogi professzor lett a kollégiumi levéltárnok Szoboszlai Pap István püspök megbízása alapján, kinevezésére nem került sor rögtön, mert az 1848/49-es szabadságharcot követő években egyházkerületi közgyűlést nem volt szabad tartani. Később hivatalában megerősítette az ismét összehívott közgyűlés, egyúttal elrendelte, hogy a levéltári anyagról naprakész jegyzék készüljön, amelyet a közgyűlésnek be is kell mutatni. Búzás Pál negyvennégy évig volt levéltáros, 1894-ig, feladatát pontosan és lelkiismeretesen látta el. Ez azért állítható, mert a Kollégium történetét feldolgozó első munkák írói (Géresi Kálmán, Sinka Sándor, Dóczi Imre, Gulyás István, Kulcsár Endre, K. Kiss József, Kovács János, Varga Bálint, Elek Lajos) mind az ő rendezési munkájának köszönhetően tudták elvégezni feladatukat. Búzás Pál maga nem vett részt a gimnázium 1894/95. évi értesítőjében megjelent iskolatörténeti tanulmányok elkészítésében, de azok nélküle nehezen jöttek volna létre. Ezzel is a levéltárosok valódi hivatását töltötte be: ő maga nem publikált, de számos tanulmány, dolgozat létrejöttét segítette szolgálatával. Halála előtt másfél évvel, 1894- ben mondott le hivataláról. Búzás Pált levéltárosi állásában Balogh Ferenc egyháztörténész professzor követte. Elődjével szemben nemcsak az iratanyag őrzését, gyarapítását, hanem feldolgozását is feladatának tekintette, tekinthette immár, köszönhetően Búzás alázatos iratrendezői munkásságának. Ki is tűzte maga elé, hogy megírja a Debreceni Református Kollégium történetét, de csak a munka vázlatáig jutott. Ennek az volt az oka, hogy a korabeli országos egyházvezetés 1899- ben úgy döntött, hogy az ország valamennyi református gimnáziumának történetét fel kell dolgozni, mégpedig adattári rendszerben, a debreceni kollégium esetében pedig annak összes tagozatára ki kell 10 A skribák esküjét lásd az adattár III. száma alatt. Általában felsőbb éves hittanhallgatók voltak, heti három-négy óra munkaidővel. Kerekes Ferenc
