Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1948 - 1948. november - Püspöki jelentés

— 223 — dolgozó és a közelből egybesereglő asszonyok élén köszöntötte az amerikai vendégeket keresetlen szavakkal, többek között ezeket mondotta: »Mi, asszonyok elhatároztuk, hogy újra építjük templomunkat, orgonánkat, ál* dozunk érte«. A gyülekezet lelkipásztora töredelmesen vallást tett arról,> hogy nem sokra értékelte eddig a nőszövetségi munkát, de most kijelenti, ha mem lett volna nőszövetség, még most is romokban állana a templom. De így remélik, hogy az asszonyok imádsága, munkája és áldozatkészsége folytán 'rövidesen újra rendeltetésének céljára fog állni Istennek háza, Mig a női munka terén örvendetes és áldásos munka folyt egyházkerület tünkben, a férfi munka úgyszólván teljesen szünetelt- A háború előtt á különböző egyházmegyék egymással versenyre kelve rendezték a presbiteri konferenciákat és lendülettel folyt az ifjúsági munka, az utóbbi években szórványosan Volt férfiak részére konferencia. A Presbiteri Szövetség újjáalakulása során örömmel hallottuk a férfimunka elindításának beje* lentését- Ettől függetlenül azonban egyházmegyéinkben újra el kell kezdeni — és minél szélesebb körben — a presbiteri konferenciákat és a férfi szö-* vetségek megszervezését és munkába állítását- »A nőszövetség — mondotta egyik előadásában az egyházkerületi nőszövetség elnöke — nem tudja és nem is akarja feleslegessé tenni a férfiak munkáját az egyházban, mert nem akar egyebet, mint megmaradni annak, aminek Isten teremtette az asszonyt, a férfi segítőtársának az Anyaszentegyházban is épen úgy, mint a család* ban-« Ehhez azonban az szükséges, hogy a református férfiak is felserken* jenek az álomból, mert csak így lesznek a felébredt nők hozzájuk illő se* gítő .társaikA hitélet emelkedése szoros összefüggésben van az evangelizációval. Azokban a gyülekezetekben mutatkoztak az ébredés jelei és vett lendületet a missziói munka, melyekben volt evangelizáció- A missziói jelentés rész* letesen beszámol az egyházmegyékben végzett lelkészi és gyülekezeti evan* gelizációkról lés a különféle konferenciákról. Mégsem mehetek el az evan* gelizáció mellett szó nélkül, mert két esperes is megemlékezett jelentésében arról, hogy több lelkipásztor nem használta fel az evangelizáció áldott alkal* mait, holott áron is meg kellett volna venniök saját hitök erősítésére. Hívja fel az egyházkerületi közgyűlés esperes atyánkfiait arra, hogy az ilyen alkalmakat elmulasztó, vagy a gondjaikra bízott gyülekezetben a missziót teljesen elhanyagoló lelkipásztorokat atyafiságos szeretettel pásztó* rolják, intsék, teljes nemtörődömség esetén szigorúbb eszközöket is vegye* nek igénybe. Mert itt nem a lelkipásztor egyéni felfogásáról, hanem az anyaszentegyház missziójának betöltéséről van szó- Itt említem meg, hogy; az 1947. évi július 16*i egyházkerületi tanácsülés 42. sz. határozata alapján beállítottam ideiglenesen egyházkerületi missziói lelkészi szolgálatra Hargita Pál íatyánkfiát, aki különösen az ifjúsági munkában és evangelizációban jön lelkipásztortársaink segítségére. Az egyházkerületi nőszövetség pedig e munkaévben három új diakonisszatestvért szándékozik foglalkoztatni, hogy