Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. július - Jegyzőkönyv

-10ról minden külső máz, elmaradhatnak a kívülről jövő támogatások s esetleg önmagára és csupán tagjaira lesz utalvaAmíg a múltban sokszor a tömegekre igyekeztünk hatni, sokszor csak tömegmunkát végeztünk és sok esetben csak üres statisztikai! »kimutatást« csináltunk, — addig a jövőben az egyéni, a személyes munkára kell fordítani figyelmünket, ami egyetlen alapja lehet minden gyülekezeti miíssziói munkának. A közösségi munkában is az egyes ember megmentése és Krisztushoz vezetése lehet a cél és feladat, hogy azután ezek között az emberek között valóban is kialakulhasson az ,a hit. és szeretetközösség, ami hitvallási irataink szerint is a Krisztus egyházának igazi lényege. Minden missziói munkában különös figyelemmel kell lennünk arra, hogy a gyülekezet minden tagja ismerje meg, tegye magáévá és; valósággal élje egyházának tanításlát, az evangéliumot annyira, hogy minden beszéde és cselekedete legyen hitvallás mellette- Ne csak beszé* dével, hanem egész életével tegyen bizonyságot Krisztus és az ő egy* háza mellett, hogy neki hűséges követője, ennek pedig öntudatos tagja lehessen. Ebből következik a harmadik szempont: az így öntudatra jutott és hitvalló emberekkel meg kell láttatni azt, hogy az egyháztagság nem kényszer, hanem olyan áldás, amit önként, örömmel vállalhatnak még akkor is, amikor érte esetleg szenvedés, vagy a világ részéről meg* vettetés és megaláztatás juthat osztályrészül. Ezek szerint a szempontok szerint kell a missziói munkáknak eddig bevezetett fajtáit végezni. Egyetlen munkaág sem volt felesleges, mind* egyikre szükség volt s eziert minden eddigi munkát tovább kell folytatni — természetesen kimélyítve, nagyobb szorgalommal, nagyobb odaadás* sal és mindenesetre nagyobb eredménnyel is. Különösen a gyermek* misszióra kell igen nagy gondot fordítani, mivel ebben a munkában rakjuk le minden más későbbi munkának alapját- Az ifjúsági munká* ban öntudatosítjuk az egyház hitvallását és az egyházhoz való ragasz* kodást. Épen ezért mindkétnemű ifjúság gondozása igen nagy feladata mindegyik gyülekezetnek. Nem szabad elhanyagolnunk a nőszövetségi munkát sem, mert a nők, az édesanyák a tartó oszlopai az anyaszent* egyháznak, ők nevelik bele az élő tagokat- Ugyanilyen gondot kell fordítanunk a kisebb körök, közösségek, bibliakörök munkájára, melye* ken keresztül újabb lelkeket szerezhetünk, régieket megerősíthetünk Krisztus számára. Külön kell foglalkozni a lelkipásztorok, tanítók, pres* biterek, önkéntes gyülekezeti munkások, nők, férfiak csoportjainak evangélizálásával, hogy mindnyájan egyek legyenek a Krisztusban és hogy végül is Krisztus legyen minden mindenekben. Ezekben kell megjelöl* nünk azt a nagyszabású munkát, amelyet a gyülekezeti misszióban vé* gezniink kell. Mindezt végezzük természetesen az egyetemes konvent missziói programmja szerint, de végezzük fáradhatatlanul és teljes oda*