Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. október - Püspöki jelentés

- 29 tása kétségtelenné Itette azt a fájdalmas valóságot, hogy csak rjévleges keres:* tyén, akkor sem volt lélek szerint Krisztusé, amikor még nem került bele nemzetünk és egyházunk a megpróbáltatás tüzébe. Az »Ige egyházának« népe nem bizonyult Isten népének. Egyes jelentések ugyan szépíteni akar* jáü< a dolgot azzal, hogy a mi hitünk cselédei nem tartoznak a fosztogatók közé, de ne kendőzzük és ne mentegetelőzzünk, hanem valljuk meg töre* delmesen: »vétkeztünk mi és a mi atyáink Isten törvénye ellen« és az ö büntetése van rajtunk. Hamis képet rajzolnék, ha csak az árnyoldalakat emelném ki és nem mutatnék rá a felhőbe borult hegy napsütötte ormokra és nem venném észre a romok között a virágbimbót. Ha az egyházi élet külső keretei meg is szükültek és meg is rongálódtak, ha iskoláink és ifjúsági otthonaink hadicélokra való igénybevétele miatt a missziói munka szünetelt is, az Isten félelmének, az egymás* és felebaráti szeretetnek hálára kötelező jeleivel találkozunk. Amíg az építési lehetőségek megengedték, egyházközségeink épületeik karbantartására igen nagy gondot fordítottak. Hencse megújította templomát. Füzfőgyártelep, Balatonalmádi és Oroszka új imaházat, Somogy* aszaló új iskolát épített- Dunántúl reformátussága az eseményeket világos látással szemlélte és józanul ítélte meg. Az életfolyam nem csapott ki medréből, nem emelkedett a derűlátás magaslataira, de nem zuhant a két* ségbeesés sötét szakadékába sem. A háborús terhek növekedésével erősö* dött és nőtt Istenbe vetett bizalma és ez a szenvedések között ellenállóbbá tette- A fokozatos megpróbáltatások nem ártottak az istenes ember hitének', sőt elmélyítették és lelkibbé tették azt- »A fenyítés nélkül való« magabízó* kat és az önmagukban állókat elindította a templom felé és közelebb hozta az anyaszentegyházhoz. Istentiszteleteink bensőségesebbekké váltak, szár* nyalóbb lett a zsoltár, buzgóbb a könyörgés és munkásabb a szeretet- Ezek a komoly idők arra késztették megpróbáltatások alatt szenvedő atyánkfiait, hogy komolyabban nézzenek önmagukba. Gyakran lehetett találkozni az* előtt nem tapasztalt jelenségekkel; a templomjárók, az úrvacsorázók, az ott* hónaikban bibliát olvasók száma megszaporodott. Beszédes példái az egy* házszeretetnek azok az önkéntes adományok, amelyekkel a kisebb károkat a gyülekezetek kijavították és amelyek nem egy helyen fedezik a közszükség* leteket. Amit egyházi adóban kivetni, vagy kivetés esetén behajtani nem lehetett volna, azt pár nap vagy néhány hét alatt összeadta a gyülekezet»Öh rakjuk e tüzet, hogy este nála enyhet találjon áldó magzatunkká Ezekben a megpróbáltatásos időkben bizonyosodott meg a dunántúli kispryülekezetek belső ereie és előnye. A nagy mammutegyházközségek lelkipásztoraival szemben, akik a hivatalos teendők elvégzése után nem tud* nak időt szakítani maguknak a hívekkel való személyes foglalkozásra, — a kisgyülekezetek lelkipásztora a népnek barátja, pásztora, atyja. Mindenkit személyesen ismer, tudja minden egyes egyháztag baját, gondját, örömét, híveivel állandó lelki kapcsolatban él és ezt a gyülekezet érzi, a pásztori