Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. október - Püspöki jelentés

- 27 házközségével az érintkezés, hosszú időn keresztül akadályozott ebben az, hogy Pápán június hó 4*ig nem lehetett postai küldeményeket feladni s kikézbesíteni. Eddig az időpontig csak nálam megfordult lelkipásztorok és hazatérő theológusok útján tudtam üzeneteket eljuttatni az egyházkerület különböző részeibe, de ezen az úton még a legtávolabb eső belsősomogyi egyházmegyébe is küldtem levelet és üzenetet- Amikor pedig megnyílt a póstaforgalom, június hó 5*én, két körlevelet bocsátottam ki a gyülekezetek* hez az esperesek útján. Kénytelen voltam ehhez a régebben bevált formához fordulni, mert sokszorosító készülék nem állt rendelkezésemre — Kiss Tiva* daré is megsemmisült — körlevél kinyomatása pedig a főiskolai nyomda* nak más célra való igénybevétele miatt elháríthatatlan akadályokba ütkö* zött- Hálás köszönetet mondok az esperes uraknak, akik voltak szívesek továbbítani körleveleimet s így lehetővé vált a presbitériumokkal való kap* csolat felvétele. A helyzetjelentéseket augusztus hó l*ig kértem. A beérkezett összes jelentések megegyeznek abban, hogy az egyházi élet normális menetét 1944- március 19. óta több körülmény zavarta. Bár mindenütt megtarthatók voltak az istentiszteletek, de azok áhítatát, nyugodtságát, sőt igen sokszor megtartását is lehetetlenné tette az állandó berepülés és légi riadó- Ezeknek az lett a következménye, hogy istentiszte* leteink elnéptelenedtek. A helyzeten úgy próbáltam segíteni, hogy az isten* tiszteleti időpontnak a kora délelőtti órákra tételét ajánlottam a presbitériu* moknak. Azokban az egyházközségekben, amelyek ebben az értelemben határoztak, általában véve az istentiszteletek meg voltak tarthatók. Akadt olyan egyházközség is (Ajka), mely bevezette a rendszeres szombat esteli istentiszteleteket, amelyek igen látogatottak voltak, természetesen azért va-i sárnap is megtartották, ha lehetett, a délelőtti és délutáni istentisztelete* ket- Már maga ez a körülmény is nagyon befolyásolta a hitéletet, annak pl* lanyhulását, ele méginkább az, hogy a német megszálló csapatok igénybe* vették iskoláinkat, gyülekezeti otthonainkat és a missziói munkák végzését zavarták, sok helyen teljesen megszüntették, mert falusi gyülekezeteinkben vasárnapi iskolát, ifjúsági összejövetelt, bibliaórát más alkalmas helyiség hiánya miatt az iskola tantermében szoktak tartani. A német csapatoknak hazánk könnyel és vérrel áztatott földjéről való kiűzetése után az egyházi élet lassanként rendes mederbe terelődött és a biztonsági érzésnek növekedésével istentiszteleteink egyre látogatottabbak lettek. A háború minden képzeletet felülhaladó pusztítása, templomok, isko* Iák és egyházi épületek nagymérvű megrongálása, több helyen romba* döntése, a lakosság kegyetlen kifosztása s ennek következtében a legszük* ségesebb ruházat és a mindennapi kenyér gondja az anyagi kérdéseket he* lyezte előtérbe. Még a leghívebb, a lelkieknek élő ember is kénytelen fel* vetni napról*napra a kérdést: »mit együnk és mivel ruházkodjunk?<c Az eklézsiákat a megrongált vagy rombadöntött egyházi épületek helyreállítása