Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. március - Oldalszámok - 5

nek láttára ámulva kérdezzük mi is a zsoltáros királlyal és prófétával: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gon* dod van reá? Öh mert mi gyarló emberek, porok és hamvak, drágábbak vagyunk Te előtted minden teremtményeknél. Úrrá tetted az embert kezeid munkáin. Mindent lábai alá vetettél. Kevéssé tetted az embert kisebbé Te magadnál. Dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt. Tulajdon Lelkedet lehelted' belé. A te képedre és hasonlatosságodra teremtetted őt. És amikor a bűn eltorzította ezt a képet és hasonlatosságot, s az em* ber engedetlenné lett irántad, elszakadt tetőled, istenfiúság helyett bűnnek, halálnak, kárhozatnak fiává lett, óh jó Atyánk, Te akkor is megemlékeztél róla, gondod volt reá, megváltására elküldötted szent Fiadat, aki »nem an* gyalok formáját választotta, mikor véghez akarta vinni a megváltás tervét, hanem a mi emberi formánkat. Ezt szentelte meg életével, szenvedésével, halálával, feltámadásával, győzelmévelcc. Bizony, micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen, bár minden teremtmény csodásan hirdeti a te dicsőségedet, mégis a kisdedeknek előttünk érthetetlen szava, az elfáradt öreg ember gyönge rebegése is kedvesebb Te előtted, mint a mindenségnek dicsérő éneke! Egyetlen emberi léleknek megmentése is nagyobb Te előtted, mint az egész teremtett világ! Öh jó Atyánk! Hiszen még a mostani nagy világrengések, szörnyű háborúk által is figyelmeztetni, észre téríteni akarod a tetőled elpártolt embervilágot: Ha meg nem tértek, mindnyájan elvesztek! Óh jó Atyánk! Hiszen a hívő lelket a halál sem szakaszthatja el tető* i led és Krisztustól! És aki mindvégig veled marad, az győz, mert annaknem árt a földi halál, nem iáirk a második halál sem, amely a kárhozat! Hálákat adunk szent Felségednek, hogy mindenkor megemlékezel a te anyaszentegyházadról is, hogy ennek körében részt engedtél nekünk is a te szent országod terjesztésének munkájából. Áldd meg anyaszent* egyházunkat. Aldd meg munkáinkat. Te segélj minket, hogy ha halljuk a kiáltást: Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még az éj? — felel* hessünk, hitünkkel s életünkkel felelhessünk: Elmúlt az éjszaka, elérkezett a hajnal, a mi szívünkben világosság hajnala, jertek ti is a világosság fórrá* sához, forduljatok vissza és jertek el! Áldd meg testvérünket, aki mint egykor a te prófétád, most átadja vezéri őrhelyét annak, kit vezéri utódául rendeltél. Engedjed, hogy láthassa az ígéret földjét: szeretett egyházának, hazájának felvirágzását a te igazsá* godban és félelmedben, s lakozhassék még sokáig, boldogan, ebben az ígéret földében, a te kegyelmedből. Aldd meg ama testvérünket is, akit nekünk kimutattál, hogy első legyen közöttünk a szolgálatban, munkában, küzdelemben, szenvedésben, hitben,