Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. május - Oldalszámok - 9

— 9 — belső térszükséglet 20

o/o;-ában számítva hozzá, az egész épület •terjedelme 6300 köbméter szükségletet tesz ki, aminek a mérnöki munkálat készítése idején (1942 dec. 30) a 70 P-s egységárral történő beszorzás mellett 441.000 P építési költség felel meg. A régi kollégium épületének átalakítása esetében az intézet céljaira 5500 köbméter beépített helyiség volna felhasználható. Mivel az átalakítás költsége egyenlő az új építkezés egyötöd részének költségével, az átalakítás költsége megfelel 5500:5-el, egyenlő 1000 köbméter új építkezés költségének. Az átalakított helyiségek mellett új építkezés is szükséges azonban (tornaterem, tornaöltöző stb.) 1400 köbméter erejéig és a kollégium átengedésével az eddig ott elhelyezett gyülekezeti célokat szolgáló helyiségek (lelkipásztor öt szobás lakása, vallásoktató és segédlelkész lakása, presbiteri tanácsterem, stb.) helyett 2800 köbmétert kitevő új helyiség is építendő, végeredményében tehát az átalakítás esetében is 5300 köbmétert tenne ki az építkezés értéke, vagyis 70 P-s egységárral szorozva, 371.000 P összeget. Az átalakítás költsége így 70.000 P-vel volna olcsóbb csupán. Bármely megoldás esetén egy 80 növendék befogadására alkalmas internátus építési költsége 5760, kerekszámban 5800 köbmétert tesz ki 406.000 P költséggel. Az intézet igazgatótanácsa a 143.381/1942. VI. 3. ü. o. számú miniszteri leiratban foglalt megállapításokkal szemben vitatja, hogy jelen esetben nem új intézet felállításáról, hanem a felvidék örvendetes visszacsatolásával az anyaországhoz visszakerült régi intézet további fenntartásáról van és lehet szó s amilyen jogok a felszabadult területekkel visszatért hitfelekezeti intézeteket megilletik, ugyanazon jogokat igényelheti a komáromi ref. tanítóképző intézet is, — amely elvi álláspont elisme

1rése esetén más elbánás és eljárás alá esik az intézet s többek között az intézet által kiállított bizonyítványok és oklevelek államérvényességéhez sem szükséges külön engedély, valamint az államsegély kérdése is másképpen alakul. Ez elvi álláspont mellett az intézetnek Komáromban maradása sem volna kifogásolható, mert egy régi intézet csak igen súlyos indokból helyezhető át más helyre. A miniszteri leírat érvelése téves a tekintetben is, mintha az intézetnek Komáromban való meghagyása a dunántúli ref. egyházkerület egész reformátussága szempontjából nem volna szerencsés megoldás, mert noha igaz, hogy Komárom város sa visszacsatolt felvidéki sáv reformátussága szempontjából periferikus fekvésű, a dunántúli ref. egyházkerület egész reformátussága szempontjából azonban éppen a legközpontibb fek-