Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - m01_30

— 30 ezzel kapcsolatban a kollégiumi Diákszövetség újjászervezésének szükségességére. Amilyen szépen és ígéretesen indult meg 15 évvel ezelőtt a szövetség munkája, olyan sajnálattal látjuk a/ utóbbi években ellanyhulását. Nyilvánvaló, hogy nagy intézeti érdek fűződik a Kollégium Diákszövetségének a munkájához, kívánatos azért, hogy minél élénkebb tevékenységet fejtsen ki, állandó összeköttetést létesítsen a volt pápai diákokkal s azokban a helységekben, ahol legalább 10—20 volt pápai diák él, szervezzen helyi csoportot. Legcélszerűbb lenne, ha egyházkerületi közgyűlésünk a íőisk. tanári kar kezébe tenné le a Kollégiumi Diákszövetség vezetését. Ha ezt helyesnek méltóztatik látni, hívja fel közgyűlésünk a főiskola tanári karát, az alapszabályok keretei között, az előkészítő munkálatok elvégzésére és javaslattételre a Diákszövetség vagy az egyházkerület elnökségének a közgyűlés összehívására és a munka elindítására. Faragó János főigazgató úrnak pedig fejezze ki őszinte hálás köszönetét a Diákszövetség munkájának buzgó és sikeres vezetéséért s kérje további szíves közreműködését. A népiskolai tanügyi bizottság jelentése alapján közgyűlésünk részletesen és érdemben fog foglallozni elemi iskolai oktatásunkkal. Néhány fontosabb tényre külön is legyen szabad ráirányítani a figyelmet. A már ismertetett 3230 1043. M. E. számú rendelet folytán remélhetőleg enyhülni fog a kántortanító hiány, de még mindig nyilt kérdés marad az utóbbi években aggasztó módon jelentkező tanítóhiány. A közelmúltban több egyházközségben megüresedett, vagy újonnan szervezett tanítói állást nem tudtak betölteni, mert nem volt pályázó. Nem kívánok közhelyszerűvé vált szólamokat és feljajdulásokat ismételni, azonban az kétségtelen, hogy a kezdő tanítói javadalom oly alacsony, ami nem bír vonzó erővel a mai elhelyezkedési lehetőségek között a fiatal tanítók számára, akik tanítói oklevéllel kezükben szívesebben mennek üzemekhez és vállalatokhoz, minthogy képesítésüknek megfelelően a népnevelés szolgálatába állítanák tehetségüket és tudásukat. Akik csak a mának élnek, nem gondolnak arra, hogy ez időleges előnyt nyújt száimukra s ha majd jön a leépítés, ők dörömbölnek legkövetelődzőbben állás után. A tanítói javadalom korszerű rendezése mellett szükségesnek tartom a tanítóképzés elmélyítését, hogy az komoly hivatástudatot ébresszen fel a fiatal jelöltekben. Aki szereti a hivatását, azt nem lehet bármekkora fizetéssel sem elcsábítani attól. Katonai szolgálatot teljesítő tanítók helyett s a megüresedett tanítói állásokon lelkipásztorok és a többi tanerők látták el a tanítást. Nagy elismeréssel és köszönettel kell adóznunk