Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. március - Oldalszámok - 27

— 27 — töl adományt ahelyett, hogy a magyar reformátusság számbeli és lelkisúlyának megfelelően kivenné részét a világ protestantizmusának missziójából. Itt az ideje, hogy számbavegyük: mit tehetünk és mire vagyunk képesek a magunk erejéből. Az egyháznak egyetlen fundamentuma a Jézus Krisztus és egyetlen erőforrása a Szentlélek Isten segítségével a hívek áldozatkészsége. A hit áldozatot kíván, de megfordítva is igaz: ahol a hálaadásnak és dicséretnek áldozatát nagy örömmel viszik Isten elé, csodálatos mértékben megnövekszik a hit. Azt hiszem, hogy Magyarországon ennek a gondolatnak legjobb talaja épen a Dunántúl. A reformátusságnak nem egy csatája a történelem folyamán itt dőlt el. Itt volt a legtöbb az árvaeklézsiák száma, itt hordoznak a kis lélekszámú gyülekezetek legnagyobb terhet, mégis itt a legkevesebb a köztartozás. Ezt a teherviselésben megedzett, hősi feladatok vállalására kész dunántúli lelket védeni és erősíteni igaz örömöm leend. Az itt-ott mutatkozó közöny hamujának eltávolításával lehetővé szeretném tenni, hogy Isten Szentlelke mindenütt lobbantsa lángra a lángravaló szikrát és úgy fényljék a dunántúli reformátusság világossága ebben az országban, hogy akik látják életét, dicsőítsék a mennyei Atyát! Ehhez a misszióhoz kérem Isten megsegítő kegyelmét, a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés kegyes támogatását annyival inkább, mert ilyen nehéz körülmények között nem indult el Dunántúlon püspök. De nem félek a nehézségektől, nem hátrálok meg akadályok előtt, mert az apostollal együtt vallom: „mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy éljünk". Istennek — beköszöntőm elején vázolt — kegyelme mellett szívemet bizalommal és reménységgel tölti el az a tudat, hogy a leghívebb és legáldozatosabb magyar ember: Kormányzó Úr Őfőméltósága vezeti nemzetünk hajóját. Teljes hűséggel magas személye iránt, államférfiúi bölcseségébe vetett feltétlen bizalommal kívánok hozzájárulni ahhoz, hogy magasztos célkitűzései megvalósulhassanak. A tisztelet és hódolat makulátlan zászlaját mélyen meghajtom az országgyarapító és a legnagyobb áldozat meghozatalában is például szolgáló hős előtt, aki mint a Jelenések könyvének fehér lovasa kijőve, hogy győzzön és lelkéből sugározza ki azt a katonai szellemet, mely a magyar nemzeti hadsereget áthatja, azt az alkotó munkát, mely új Magyarországot épít a régi romjain. Tudom, hogy nemzetünk hajójának minden utasa biztonságban lehet és ez a hajó halad a cél felé, míg ő áll a kormánykerék mellett, azért buzgón könyörgök az Egek Urához, hogy Kormányzó Urunkat még sokáig tartsa meg testi és lelki erőinek teljességében és érhesse meg e reánk kényszerített háború dicsőséges befejezését és az építő, alkotó munka megindulását. Míg kegyelettel hódolok az elhúnyt hősök áldott emlékének, imádságos lélekkel gondolok vitéz honvédeinkre, akik a magyar ember kitartásával, tűrésével és vitézségével védelmezik a keresztyén kultúrát és a magyar államot minden intézményével együtt.