Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - m01_11

- 11 — Kelemen Krizosztorn pannonhalmi főapát úr írta hozzám intézeti levelében: »Szent meggyőződésem, hogy minél igazabban és őszintébben keressük kölcsönösen Krisztust, annál előbb és annál bizonyosabban összetalálkozunk az isteni Mester lábainál«. Minden fájó és bántó jelenség és felhozható ezer meg ezer akadály ellenére hiszek a keresztyénség lelki egységében, mert hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat és mert jézus Krisztus imádkozott érte. (Ján. 17:20—21.) Vallássérelmi eset sehol sem fordult elő. Örvendetes tényként s a keresztyén erők összefogásának beszédes bizonyságaként jegyezzük fel jegyzőkönyvünk .hasábjain a »jutasi szellem« szép példaadását. Vitéz Markóczy János m. kir. vezérőrnagy úr, a Jutási m. kir. Kinizsi Pál tiszthelyettesképző iskola r. kath. vallású parancsnoka, Balatonszőllős községet megajándékozta egy új katholikus templommal, a református templom kívül-belül tatarozásával és a keresztelő medence kivételével teljesen új berendezésével, a református elemi népiskola megnagyobbításával és renoválásával a tanítói lakással együtt. Pár évvel ezelőtt egy katonai gyakorlat alkalmával tudomást szerzett arról, hogy milyen elhanyagolt állapotban vannak Balatonszőllősön az egyházi épületek, mire megérlelődött benne az az elhatározás, hogy saját embereivel s a tiszthelyettesképző iskola anyagával — nevelés és gyakorlat szempontjából is — az egyházközség minden megterhelése nélkül templomot építtet, illetve rendbehozatja az egyházi épületeket. A minden elképzelést felülmúló módon rendbehozott templom és iskola felszentelése — az előbbit magam, az utóbbit Szűcs József esperes úr végezte — szeptember hó 26-án ment végbe feledhetetlen szép ünnep keretében. Az iskolaszentelés befejezése után lelkes beszédet mondott a vezérőrnagy úr, melyből hadd iktassam ide a következő néhány megragadó gondolatot: »Többen kérdezték már, hogy én mint katona, miért építek templomot és iskolát? Egyszerűen azért, mert szeretnék hazamenni elszakított területen lévő szülőföldemre, ehhez pedig katonák kellenek. Harcosok születhetnek, de katonák nem. Mert a katona nem születik, hanem nevelkedik. Katonáit csak iskolával és templommal lehet nevelni. Tudják az angolszászok, miért döntik romba az iskolákat és a templomokat! Azért, mert ezek a nemzet legnagyobb nevelőeszközei«. Szeretném, ha ez a iutasi szellem az éltető napsugárhoz hasonlóan beragyogná a magyar élet minden területét, mert ebből megláthatjuk és megtanulhatjuk, hogy erős hitből fakadó erős akarat, a templom és iskola megbecsülése, a különböző vallású magyarok testvéri összefogása min-