Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - 162

— 162 solja az E. T. I. 35. § 2. bekezdésének, az V. 23. § 2. bekezdés és a Szolg. Pragmatika 308. §-ának oly értelmű kiegészítését, hogy tanítónő és tanárnő az egyházmegyei és egyházkerületi tanügyi bizottságnak tagjává választható legyen. Ha a tanítónő és tanárnő képesítést és alkalmazást kaphat és kap is a tanításra, nevelésre, akkor méltánytalan kizárni őket oly testületből, — különösen kiváló működés esetén, — amely ügyeiket intézi. A leányneveléssel kapcsolatban oly ügyek is merülhetnek fel, különösen a leányiskolák és leányosztályok ügyei között, melyek tapintatos elintézése éppen női kezekbe való. Az egyházkerület közgyűlése a beérkezett javaslatokat tudomásul veszi és az egyetemes konventnek tisztelettel felterjeszti. , :5i)8. Az egyetemes konvent 2741/1942. számú és egyházkerületünk 341/1942. számú jkvi pontjára az Országos Református Iskolai Közpénztár felállítására az egyházmegyéktől a következő vélemények érkeztek: 1. A barsi egyházmegyei közgyűlés az egyházkerületi közgyűlés javaslatát (341/1942) elfogadja és ebben az értelemben terjeszti fel határozatát. , 2. A drégelypalánki egyházmegye közgyűlése helyesli a közpénztár felállítását, egyben az iskolát fenn nem tartó egyházak hozzájárulásának mérvére az 5»/o-ot elég magasnak tartja. 3. Az őrségi egyházmegyei' közgyűlés általában helyesli a gondolatot és erre vonatkozó törvénytervezetet, úgyszintén helyesli, hogy az iskolát fenn nem tartó egyházak kulcsa magasabb legyen. Közgyűlésük az iskolát fenntartó egyházakra nézve hozzájárulásképen a hívek állami egyenes adójának 1/2%-át, az iskolát nem tartó egyházakra nézve pedig a hívek állami egyenes adójának 5%>-át javasolja, azzal, hogy segélyt igényelhessen az az iskolafenntartó, amely folyó kiadásainak legalább 35

p/o-át népiskolai célokra fordítja. 4. A pápai egyházmegye a tervezetet alkalmatlannak tartja a megvalósítáisra. Célja volna a segítés, de segélyt csak az az iskolafenntartó igényelhet, mely folyó kiadásainak legalább 50%-át népiskolai célokra fordítja. Tudvalevő, hogy ilyen iskolafenntartó nagyon sok van s ezek nem arra valók, hogy amúgy is súlyos köz- és különösen iskolai terheik a hívek állami egyenes adójának még lo/o-ával terheltessenek abban a reményben, hogy 15—20 évben egyszer talán visszakapnak valamit abból, amit ez idő alatt biztosan befizetnek. Iskolai közpénztárnak csak úgy volna értelme, ha a tervezetben elsorolt jövedelmei, mint az adócsökkentési segély a rászorulás arányában — az adócsök-