Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - 108

— 108 —középgyülekezet templomának sűlyedő hátulsó részét a folyó évben állíttatta helyre. Az egyháztagok közül 304 az adózó és közöttük csak 148 olyan, akinek háza és földje is van. Az egyháztagok közül 84 napszámos. Egy család 3.80 P-től 171.75 P-ig terjedő egyházi adót visel. Kérelmét a barsi egyházmegye 24/1943. számú határozatával elsőhelyre ajánlja. A padragi 254 lélekszámú kisgyülekezet az elodázhatatlan kántortanítói lakás építésére kér 3000 P egyszersmindenkori közalapi segélyt. A rendes egyházi adó 95%-os. Minden segély nélkül épített öt évvel ezelőtt lelkészlakást. Mostani építkezés 16.324 pengős költségelőirányzattal nyert egyházmegyei jóváhagyást. Az adózók száma 105, ebből 44-nek van háza és földje és az adózók közül 34 napszámos. Egy családra átlag 49 P egyházi adó esik. Folyamodott 5900 P államsegélyért is, de ennek elnyerése a mai viszonyok között bizonytalan. A padragi egyházközség kérelmét a pápai egyházmegye 70 1943. számú határozatával pártolólag terjesztett-e fel. Egyházkerületi közgyűlés mindkét egyházközség kérelmét első helyen ajánlja egyszersmindenkori közalapi segélyre. A zselizi egyházközséget azért, mert a folyó évben már a maga erejéből javíttatta templomát, másrészt, az újabb helyreállítási és javítási munkát természeti csapás okozta. A padragi egyházközséget tiszteletreméltó teherviselő készsége és az a körülmény támogatja, hogy öt éve saját erejéből építkezett, másrészt a gyülekezet kicsiny és szegény. 264. A belsősomogyi egyházmegye fel+erjeszti 138/1943. jkvi számú határozatát, amellyel az egyházmegyei számvevők javaslatára kimondja, hogy az egyházközségi számadások, költségvetések elkészítése és beterjesztése körül elkövetett szabálytalanságok és mulasztások megtorlására elsőízben az esperes 50 P-ig terjedhető pénzbírságot róhat ki, ismételt esetben pedig a fegyelmi eljárás indítandó meg. Egyházkerületi közgyűlés a határozatot jóváhagyja. 265- A belsősomogyi egyházmegye az esperesi jelentésből aggodalommal tapasztalja azt a mostoha bánásmódot, amelylyel a felsőbb pénzügyi hatóságok lelkipásztoraink és gyülekezeteink anyagi kérdéseit kezelik. Különösen megdöbbentőnek tartja, hogy a m. kir. pénzügyminisztérium az egyik egyházközség által kivetett és az állami adóalapok 95%-át kitevő egyházi- és iskolai adóknak közadók módjára való behajtását megtiltotta. Az egyházmegyei közgyűlés ezt az intézkedést az