Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. március - Oldalszámok - 13

- 13 testi áldásoddal, áldd meg azt a pásztort, aki munkás kezét e napon teszi rá az eke szarvára, hogy a lelkek földjén új barázdát szántson, és a baráz* dába áldott magot hintsen. Cselekedd, hogy magvetése legyen gazdag és bő gyümölcsöt termő. Vedd kedvesen, jó Atyánk, Istenünk, mai ünneplésünket, hallgasd meg imádságunkat és adj ez órában igaz áhítatot s mélységes buzgóságot a mi leikeinkbe, hogy az előttünk álló nagy és magasztos munkára élőké* szülhessünk, testben és lélekben megerősödhessünk. Te pedig maradj továbbra is áldásba, örök Jóság, örök Szeretet, a Te szent Fiaddal és szent Lelkeddel, mint a Te népednek, mely e helyre tele* pedett, megáldó és megszentelő Istene. Ámen. 1 Pásztori tisztünk bizonyságai. (üyőry Klemér beiktatása 1943 március 24. — Pápa.) Aiapige: János 21 :15—19. Az ilyen nagy ünnepen, midőn Krisztus magyar egyházának egyik tekintélyes része hivatalába iktatja újonnan választott püspökét, figyelmünk a pásztori tiszt igazi értelmére fordul. Annyival is inkább, mert a püspöki szolgálat az elhivatottnak semmi új hatalmat vagy méltóságot nem ad, csak a lelkitanítói hivatal alapjelentését domborítja ki, még tisztábban és még hatalmasabban. Amit én most a felolvasott Ige alapján a pásztori tiszt bizonyságairól el akarok mondani, szól minden pásztornak; mennyivel inkább szól Neked, kit százak közül arra választottak ki, hogy a Dunántúlon ebben az emberöltőben messzire látszó mintája és hü képe légy a magyar református pásztoroknak. Három főbizonyság pecsétli a mi pásztori tisztünket. Az egyik az, amit elöntő vallomásnak nevezek. Krisztus azt kérdi Pétertől: Szeretsz-e engem? És Péter megteszi a nagy vallomást: Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Péter mondja ezt a vallomást. Most még nem fejedelmi személy az apostolok között. Szó sincs arról, hogy Krisztus helytartója legyen, elsőségéről hallgat még az egyház és a közvélemény; ma még csak egy szegény, bűnös ember teszi ezt a vallomást, aki néhány nappal ezelőtt azon a rettentő éjszakán háromszor tagadta meg mesterét. Tehát szörnyű mélységekből jön; és erre napfényes tetőre érkezett a boldog megtérő. Az árulás sivatagjából ime itt van a hitvalló. Összeomlott óemberéből és lábra áll az új ember. Nincs más igazi pásztor, csak az, aki innen indul el és ide érkezik; aki megtapasztalta az elesettséget és megtapasztalta a boldog felemeltetést. Kinek teszi ezt a vallomást? Annak a Jézus Krisztusnak, akivel együtt