Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942

1942. október - Oldalszámok - 25

— 25 — tünk feledhetetlen jóbarátjának elhunytát. Emlékezete legyen áldott. 29. Az egyházi élettel kapcsolatban püspök űr megrendítő szavakkal mutat rá a mind nagyobb méreteket öltő világháború kegyetlen pusztításaira. Ez a háború küzdelme a kultúrának a barbársággal, a családi élet szentségének az állati szabadossággal, a lélek eszményiségének a test materiálizmusával, a hitnek a hitetlenséggel, a mennyországnak a pokollal és Istennek a Sátánnal. Ebben a küzdelemben úgy lesz mienk a győzelem, ha honvédeink dicső fegyveres harci tényei mellett csatasorba áll itthon az egész nemzet, férfiak és nők^ akik hittel és imádsággal, lelki erejük teljes megfeszítésével és áldozatos élettel hordozzák a munkának terhét, szeretettel veszik körül a hadbavonultakat és érettük aggódó családjaikat. Egyházkerületi közgyűlés mindenben magáévá téve püspök úr álláspontját, felhívja a lelkipásztorokat és a presbitériumokat, hogy az egyetemes konvent elnökségi tanácsának körlevélben közlendő utasításait maradék nélkül valósítsák meg, a hadbavonult egyháztagok és hozzátartozóik pásztori gondozását komolyan vegyék és teljesítsék. Figyelmezteti a lelkipásztorokat, hogy ha hősi halottakat hirdetnek ki és búcsúztatnak templomi szószékről, ez a hirdetés és búcsúztatás — nagyon ritka és rendkívüli eseteket kivéve — egyező és nagyon kevéssé eltérő szövegezéssel történjék, hogy a megkülönböztetés a kevésbbé méltatottak hozzátartozóinak lelkében fájdalmas érzést és elkeseredést ne váltson ki. Óvakodjanak e gyászistentiszteleteken minden a evangéliummal és hitvallásunkkal össze nem egyeztethető eljárástól és szertartástól, legyen az az Ige vigasztalása és a gyülekezet imája. 30. Püspök úr jelentésében hálásan emlékezik meg arról a testvéri szeretetről és áldozatkészségről, mely egyházközségeinkben megnyilvánult erdélyi szórványbeii református gyermekeknek vendégül fogadása körül. Híveinknek a magyar jö- > vőért érzett felelőssége és egyházszeretete tette lehetővé, hogy a dunántúli egyházkerületnek eredetileg szánt 90 gyermek helyett 369 erdélyi gyermek élvezhette a dunántúli református népünk vendégszeretetét. Köszönettel emlékezik meg mindazok odaadó munkájáról, ezek között első helyen Fazekas Mihály püspöki titkár eléggé alig értékelhető fáradságos, minden részletre kiterjedő gondos munkájáról, mellyel lehetővé tették az erdélyi gyermeknyaraltatás szép és eredményes lebonyolítását.