Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942

1942. október - Oldalszámok - 9

- 9 Arra a kivételes esetre, ha a családban való elhelyezés nem vihető keresztül, vagy nem nyújt megnyugtató biztosítékot, törekedni kell a gyermeknek vagy fiatalkorú hadiárvának a veszélyeztető környezetből való kiemelésére és más környezetbe való, megfelelő elhelyezésére. E tárgyban elismeréssel állapítom meg, hogy az Országos Református Szeretetszövetség apostoli buzgóságú igazgatójának, dr. Kiss Ferenc tanár úrnak helyes intézkedése alapján már több szeretetházát felajánlotta hadiárvák elhelyezésére, továbbá, hogy egyházkerületünkben az orci egyházközségnek megható és példátmutató áldozatkészsége következtében Orciban, valamint értesülésem szerint Balatonfökajárón is hadiárvák lesznek elhelyezhetők, végül, hogy a Protestáns Patronázs Egyesület — amint elnökétől, Lázár Andor dr. egyházkerületi tanácsbíró úrtól hallottam — éppen a nevezett tanácsbíró úr rendkívüli buzgalma és irányítása következtében munkálkodó, Dunaalmáson 1914 óta fennálló hadiárvaházát ismét felajánlotta egyik minisztériumnak. Sajnos, lesznek kivételesen esetek arra nézve is, hogy az elhagyatott vagy romlás veszélyének kitett hadiárva ügyében hatóságokhoz kell majd fordulni. Minthogy az utóbbi években ezeket a kérdéseket más időszerű problémák nagyon háttérbe szorították, szíves emlékezetükbe kell hoznom, hogy az árvaszékek mellett 1908, illetve 1913 óta, tehát évtizedektől fogva a fiatalkorúak felügyelő hatóságai, illetőleg bíróságai hivatottak arra, hogy a megfelelő tényállás megállapítása után az elhagyatott, vagy éppen veszélybe jutott hadiárva javára intézkedjenek. Az újabb iránynak az a helyes törekvése, hogy a felesleges és ártalmas szabadságvesztés-büntetést, amelyet évszázadokon át a fiatalkorúak ellen is kizárólagos intézkedés gyanánt kiszabtak, lehetőleg mellőzzék s ahelyett megkíséreljék a lelkiélet átalakítását, — ami éppen a lelkipásztorok és tanítók nagy birodalmába tartozik — valamint a fiatalkorúak akaratának helyes nevelését. Ettől az illető hadiárvának állandó foglalkoztatását és minél gondosabb, lehetőleg meg nem szakított felügyelet alatt tartását várhatjuk, amire sok esetben szükség is lesz. Ez a feladatkör amennyire keresztyéni és emberbaráti, annyira egyúttal nemzetünk jól felfogott értelmi, erkölcsi és gazdasági haladásának ügyét is szolgálja. Jól tudom, hogy minden elhagyott gyermeknek kifogástalan gondozása mai viszonyaink között megvalósíthatatlan eszmény, amelyre csak törekedhetünk, de amelyet gyarló emberi eszközökkel mindenkor elérni nem bírunk. Hangsúlyozom azonban azt is, hogy rá kell lépni a törekvésnek erre az útjára is, mert még ha mindazt, amit elérni óhajtanánk, nem érhettük is el, ennek a nemes célnak a megközelítésére mindent megtenni emberszeretet parancsolta kötelességünk. A hadbavonultak itthagyott családtagjai a hatályban lévő jogszabályok értelmében államsegélyt kapnak. Ezenfelül azonban, amint ezt nemrég egyik kiváló jogtudós kifejtette, a harctéren lévő vitéz katonáinkat magánjogaiknak