Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942

1942. október - Oldalszámok - 4

_ 4 a mezőföldi egyházmegyéből: Bakó Lajos esperes, Pécsvárady Béla, Molnár G>ula, Ba'có Béla lelkészi-, Koncz Rezső, Sillye Sándor világi képviselők; az őrségi egyházmegyéből: Fejes Gábor esperes, Kovács Gyula egyházmegyei gondnok, Somogyi Gyula, Vörös Lajos lelkészi képviselők; a pápai egyházmegyéből: Végh János esperes, dr. JókayIhász Miklós egyházmegyei gondnok, Lampérth Lajos, Mohácsy László lelkészi-, Domokos Sándor világi képviselők; a tatai egyházmegyéből: Lőke Károly esperes, Thaly Dezső egyházmegyei gondnok, Baráth József, Süvegh István, Nagy Kornél lelkészi-, Balázs József világi képviselők; a veszprémi egyházmegyéből: Csajághy Károly egyházmegyei gondnok, Somogyi Zoltán, Szilassy Sándor lelkészi-, ifj. Jákóy Pál világi képviselők; dr. Molnár Imre egyházkerületi, dr. vitéz Juhász Jenő központi, dr. Adorján Gyula főiskolai ügyész; Faragó János egyházkerületi középiskolai felügyelő; Molnár Imre egyházkerületi gazdasági szakértő; a tanintézetek részéről: dr. Tóth Lajos, Rab István, Bodó Jenő, dr. Horváth Endre, Ligárth Ida; az egyházkerületi tanitóképviselők közül: Székely József, Rácz Lajos, Nemesik Béla; Fazekas Mihály püspöki titkár és dr. Benedek Sándor egyházkerületi missziói előadó. Mely alkalommal: 1. Medgyasszay Vince püspök XC. zsoltár 1. verse eléneklése után felolvassa a Szentírásból Jel. VII: 13—17. verseit és buzgó imádságban kérte Isten áldását az egyházkerületi közgyűlés munkájára és nehéz időket élő hazánkra. Imájának szövege a következő: Mint zivataros sötét éjszakában nehéz utakon imbolygó léptű, megriadt lelkű gyermek reszkető ujjakkal keresi és ragadja meg édesapja erős kezét: úgy keressük és ragadjuk meg rebegő imádsággal, de Benned bízó, meg nem rendülő hittel a Te védelmező, felemelő és megtartó jobbkezedet mi Urunk, Istenünk, szerető Atyánk a Jézus Krisztusban. Ha a földi atya sem taszítja el benne bízó gyermekének felé nyújtott kezét, ama Te egyszülötted igéjéből tudjuk, hogy Te sem adsz nekünk követ, vagy kígyót, ha eledelt kérünk,