Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942

1942. október - Oldalszámok - 198

— 198 munkáit nem tudja végezni a kívánt mértékben s így nyugdíjazása nyomós egyházi közérdekből is kívánatos, 1943. évi január 1-i hatállyal nyugdíjazni javasolja. Egyházkerületi tanács érdemileg nem tárgyalhatja Baranyay Károly diósjenői lelkipásztor nyugdíjazási ügyét, mivel az egyetemes konvent 1932. évi 90. sz. határozatának 7. pontja szerint csak közhatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolt teljes szolgálatképtelenség és nyomós egyházi közérdek által indokolt esetben foglalkozhat nyugdíjazás iránt benyújtott kérvényekkel. Felhívja azért a drégelypalánki egyházmegye tanácsát, hogy Baranyay Károly diósjenői lelkipásztort közhatósági orvossal két kiküldött egyházmegyei tanácstag jelenlétében vizsgáltassa meg s az orvosi vizsgálat eredményéhez képest a szolgálatképtelenségre nézve a saját észrevételeit is., a nyugdíjazást ajánló, vagy megtagadó javaslataival együtt az egyházkerületi tanácshoz újból való tárgyalás végett terjessze fel. 4. A barsi egyházmegye tanácsa beterjeszti Léván, 1942. évi január hó 28. napján tartott ülésének jegyzőkönyvét, mely szerint Keményik József lévai vallásoktató lelkésznek az Országos Református Lelkészi Nyugdíjintézetbe való felvételéhez javadalmát az állami tisztviselők X. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelően évi 2256 P készpénz fizetésben és 485.76 P lakáspénzben, összesen 2741.76 P-ben állapította meg. Egyházkerületi tanács a barsi egyházmegye -tanácsának előterjesztésére Keményik József lévai vallásoktató lelkész javadalmát csatolt díjlevele és a Bevallás alapján az E. T. IX. tc. 32. § rendelkezéséhez képest évi 2256 P készpénzfizetésben és 485.76 P lakáspénzben, összessen 2741.76 P javadalomban állapítja meg. Az összes iratokat azzal a javaslattal terjeszti fel az egyetemes konvent nyugdíj intézeti intéző-bizottságához, hogy a lévai vallásoktató lelkészt ezzel a javadalommal méltóztassék a nyugdíjintézet tagjai sorába felvenni. 5. Az egyházkerületi elnökség bemutatja a komáromi református tanítóképző-intézet igazgatótanácsának kérelmét az intézet további fennmaradásának és zavartalan működésének biztosítására nézve. Ezt az intézetet a cseh megszállás alatt a magyar élniakarás és áldozatkészség hozta létre és mint koedukációs tanítóképző-intézet a szlovenszkói és kárpátaljai református egyetemes egyház tartotta fenn. A Felvidék örvendetes vissza-