Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - 9

— 9 — kor hazánkban is egyesek nagy történelmi áramlatoknak egyszerű utánzását óhajtják), a leventemozgalom szervezése ne induljon ki valamely külföldi mintának egyszerű átvételéből, hanem a magyar viszonyok figyelembevétele mellett a leventék képzése hazai alapon történjék, és ahogy Ravasz László dr. püspök úr is hangsúlyozta, ne kizárólag a katonás fegyelem, ne egyszerűen a kényszer legyen az irányadó, hanem a szervezés használja fel azokat a nevelésügyi és lélektani módszereket és tapasztalatokat, amelyeket hazánkban a református ifjúsági munka, valamint a cserkészet évtizedek során át sikeresen alkalmaztak. A most megalakuló leventeszervezetnek egyik munkása előttem kifejezte azt az óhaját, hogy terveikről és a szervezés részleteiről a nagytiszteletü esperes urak előtt, illetőleg egyházmegyei közgyűléseken ismertető előadást tarthasson. A Főtiszteletű Püspök Ur bölcsessége és a nagytiszteletü esperes urak elhatározása fogja eldönteni, mikor volna legalkalmasabb lehetőség ezeknek a felvilágosításoknak a meghallgatására. Mikor azonban a nemzetvédelmi célok jelentőségére utalok, el kell oszlatnom azt az esetleges félreértést, hogy sötétenlátással néznék hazánknak jövendőjébe. Mi magyarok tudjuk, hogy a Mindenható kegyelme a hétszáz év előtt országunkra zúdult borzalmas tatár és mongol betörés pusztításait és emberirtását, aztán megint a mohácsi vészt követő sötét másfélszázad következményeit elhárította nemzetünkről. De nincs is szükség arra, hogy amint Arany János énekelte, olyan sok „emberöltő messzeségben" történtekre tekintsünk vissza. Megtanulhattuk az újabb kor történelméből, hogy az Úr Isten az utolsó másfélévszázad alatt is a pusztulástól hányszor mentette meg, illetőleg súlyos veszedelmek után hányszor szabadította ki hazánkat. Az előrelátás tehát csak mint gondos hazafias kötelesség szerepel az én lelkemben is azzal a reménységgel, hogy küzdelmek és megpróbáltatások nem is fognak reánk következni. Főtiszteletű Közgyűlés ! Úgy emlékszem, ebben a hatáskörömben először kell tüzetesebben megemlékeznem az állami költségvetésre vonatkozó óhajokról is. Egyet kell értenünk arra nézve, hogy az állami költségvetések megállapításánál törvényhozásunknak még éveken át elsősorban nemzetvédelmi s ezek mellett társadalompolitikai célokat és utóbbi irányban különösen a széles néprétegek felemelésére szükséges összegek előirányzását kell szem előtt tartania. Ebből az okból örömmel látom a belügyi tárca jövő évi költségvetésében nyolcvanmillió pengő előirányzását a Nép- és Családvédelmi Alap tételénél. Köszönettel kell vennünk azt is, hogy a tisztelt kormány törekszik a hazatért, különösen erdélyi és királyhágómelléki lelkipásztorok súlyos helyzetének javítására. Ezenfelül azonban, minthogy az utolsó évek kedvezőtlen termésviszonyai és a drágulás növekedése következtében a megélhetési viszonyok határozottan rosszabbodtak, az állami költségvetésnek két tételéhez kell óhajtásaimat e helyütt is kifejtenem.