Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - m01_23

— 23 —• vatkozással szeretettel kérem az esperes urakat, méltóztassanak a rendkívüli kongruasegélyre ajánlásoknál különös tekintettel lenni azon magánvagyonnal nem bíró lelkipásztor testvéreinkre, kiknél nehéz betegségek következtében szükségessé vált nagyobb kórházi kiadások, gyermekeik házon kívül való taníttatása a rendkívüli segélynyújtást elsősorban indokolttá teszik. Mert csak így várható, hogy a segélyezettek számának csökkentésével ezek magasabb, nehéz viszonyaiknak, szükségleteiknek megfelelőbb összegekben lehessenek részesíthetők. Jól tudom én, hogy ma majdnem minden paróchia ajtajánál ama pajzsos férfiú áll őrt, a testvéri szolidaritás azonban itt is kell, hogy előtérben álljon, tűrésre tanítson a nagyobb szükségben levőkért. Az utóbbi időben nem egyszer találkozunk olyan hírlapi cikkekkel, melyek a lelkipásztori javadalomnak a falusi gyülekezetekben nagy, nem egy helyütt legnagyobb részét kitevő földbirtok haszonélvezete ellen irányulnak, azt idejét múltnak, a lelkipásztori álláshoz méltatlannak, a lelkek pásztorolásával összeférhetetlennek és értéktelennek minősítik. A javadalmi földek lassú elértéktelenedése sok helyütt megvan, sőt évrőlévre fokozódik, — de hát ennek mi vagyunk az okai. Nem becsüljük meg és nem őrizzük ezt az úgyszólván egyetlen igazán életbiztosító értékünket. Nem tartjuk vagy nem tartatjuk meg ezt az istenáldotta magyar földet a maga termő erejében; itt is, ott is kizsárolt javadalmi földekkel találkozunk, a házi gazdálkodástól félünk, a tőkehiány indokul állításával hozzá sem merünk, vagy nem akarunk fogni; azt mondjuk, hogy a mezőgazdasági alkalmazott drága is, megbízhatatlan is, hiányzik is; a lelkiekkel való nagy elfoglaltság miatt nem is érünk rá, hogy utánanézzünk stb. Tagadhatatlan, hogy tiz-tizenötholdas papi föld nem bír el egy cselédet, de húsz kat. hold már igen s a, hasznosítható földjavadalom nagyon sok helyütt megüti ezt a mértéket. Theol. akadémiánkon évek óta mezőgazdasági szakelőadást tartatunk, részben azért, hogy lelkipásztoraink a falusi gazdálkodóknak jótanáccsal szolgálhassanak, részben azért, hogy maguk is tudjanak okszerűen gazdálkodni. Csak próbálják meg. Egy kis gazdaság felszereléséhez nem nagy tőke kell. Meg vagyok győződve, hogy sokan elő tudnák azt teremteni. És emlékezzünk csak vissza az első világháborút követő évekre: milyen áldás volt akkor az a kis javadalmi föld! Tudhatjuk-e ma, hogy mit hoz a holnap. De bármit hozzon is, bizonyos, hogy ezek a javadalmi földek a maguk megtartott, vagy visszaállított termőerejükben úgyszólván egyetlen anyagi biztosítéka a mi