Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - m01_7

— 7 —• Az államhoz való viszony: részünkről az . önfeláldozásig menő hűség, szeretet és ragasz- való°

Z IV kodás édes magyar hazánkhoz, nemzetünkhöz, viszony ennek ezer éves alkotmányához, intézményeihez, feltétlen engedelmesség hazai törvényeink iránt, rendíthetetlen bizalom azokban, kiket a Gondviselés hazánk élére, nemzetünk kormányzására elhívott; az államkormány részéről: a mindinkább-inkább megnyilvánuló megértés és jóindulat. Ennek a fokozottabb megértésnek és jóindulatnak bizonysága azok a rendkívüli államsegélyek, melyekben egyházközségeink, iskoláink, lelkipásztoraink, lelkészözvegyeink és tanuló ifjaink legutóbbi közgyűlésünk óta, az államkincstár mindnyájunk által ismert óriási elköteleztetése és szinte teljesítőképességének legszélsőbb határáig igénybevétele mellett részesültek. Illessie mindezekért a VKM urat és munkatársait a legőszintébb hála és köszönet. Mindez azonban nagyon keveset változtat azon szomorú helyzetképen, melyet mult évi jelentésemben a valósághoz hiven lerajzolni kénytelen voltam, melyet most megismételni nem akarok s mely az időközben fellépett óriási drágulás következtében még a derűlátók előtt is naponként aggasztóbbá változik. Az ezekről való részletesebb megemlékezést a Vagyoni ügyek főcím alattiakkal kapcsolatban óhajtom megtenni. A barsi esperes úr jelentése szerint méltányos megoldást nyert a cseh-szlovák nyugdíjat élvező lelkipásztorok és özvegyek ellátásának ügye az 5680/1940. M. E. számú kormányrendelet azon intézkedése folytán, hogy a nyugdíjak fizetését az állam vállalta magára és a visszacsatolás folytán senki kedvezőtlenebb helyzetbe nem kerülhetett. Az egyházmegye gyülekezeteinek juttatni szándékolt erdőügyben a tárgyalások még folynak. Az 1940—41. évi kitermelés eszközlése és értékesítése ügyében az elnökség ideiglenesen intézkedett. A Dunántúlra áttelepítés nemzetmentő és egyházépítő munkájában a mult években már lankadatlan nemes buzgósággal és Isten kegyelnie által szép eredménnyel munkálkodó moson-magyaróvári és tótvázsonyi lelkipásztor testvéreink mellé nagy örömmel irom oda Izsák Aladár somogyjádi lelkipásztor nevét, ki tizennyolc népes beregi családot telepített le fáradhatatlan utánjárással és pásztori gondossággal gyülekezetében. Legyen szabad emlékezetbe hoznom a mult évi jelentéseinben e tárgyban elmondottakat s ismételten felhívnom lelkipásztor testvéreim figyelmét ez apostoli szolgálatra.