Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - 148

— 148 — fekvése szerint illetékes gondnok kezéhez — tehát társegyházközség javára — fizessen egyházi adót. Tóth András és társai az egyházmegye elutasító határozata ellen további fellebbezéssel éltek az egyházkerületi közgyűléshez. Fellebbezésükben lényegében azt kérik, hogy a hármas egyházközség presbitériuma újabb határozathozatalra utasíttassák annak kimondásával, hogy minden egyháztag a lakóhelyén illetékes egyház javára fizessen adót a hármas egyházközség területén lévő összes földje után. Egyházkerületi közgyűlés a barsi egyházmegye 21 1941. sz. határozatát megsemmisíti és a társegyházközságeket arra utasítja, hogy az 1933. évi VII. egyházi t.-cikknek az 1939. évi I. és II. t.-cikkel a visszacsatolt felvidéki részekre is hatálybaléptetett rendelkezéseit minden fenntartás és változtatás nélkül alkalmazza. Utasítja egyszersmind, hogy az egyes egyházrészek egymásközötti közigazgatási viszonya s az abból származó jogok és kötelezettségek kérdésében az egyes egyházrészek bevételi és kiadási viszonyait és az egyes egyházrészek közteherviselő képességét figyelembevevő újabb határozatot hozzon. Indokolás : Nem vonja kétségbe az egyházkerületi közgyűlés, hogy az újabb egyházi törvények hatálybaléptetése és alkalmazása sérelmet okozhat olyan társegyházakra, amelyek kötelezettségeiket a velük társult egyházakkal még a régi szabályok szerint elérhető és befolyó jövedelmeik arányában vállalták, viszont jövedelmük a jogállapot változása folytán csökken. A sérelem orvoslása azonban nem történhetik akképen, hogy az újabb ás minden egyházközségre kötelező jogszabályok alkalmazását mellőzzük, hanem a sérelmeket a fennálló jogszabályok által nyújtott lehetőségek keretein belül lehet és szabad csupán orvosolni. Felhívja az egyházkerületi közgyűlés a társegyházközségek és a barsi egyházmegye figyelmét is az I. egyházi tc. 14. 17—19. §-ainak rendelkezéseire, amelyek egybevetett értelme szerint a szükséghez képest a társegyházközségek jelenlegi szervezete is megváltoztatható, másrészt a vagyoni kérdésekben egyesség köthető és vitás esetekben, vagy ha egyesség létre nem jön, bármelyik társegyházközség az egyházi közigazga-