Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940
1940. november - Oldalszámok - m01_21
— 21 -csukhatjuk az iskola kapuit a keresk. tagozat előtt is, a gimnázium előtt is, a theol. akadémia előtt is. Hogy pedig eleinte a más vallásfelekezethez tartozók itt többségben lesznek, azt prófétálás nélkül is mindenki előre láthatta. Dunántúli reformátusságunk legalább 80<>/o-a falusi földmíves, gimnáziumi tanulóink tetemes hányada is ebből a néprétegből származik, s tudjuk a falusi földmívesek az otthoni szatócsboltokból leszűrt véleményét a kereskedelemről. De eljő, még pedig hamarabb, mint vélnénk, az az idő, mikor ez a vélekedés az áj példák nyomán alaposan megváltozik; maga az élet kényszeríti magyar református véreinket olyan szabad életpályák keresésére, melyek a nagyobb kenyér mellett tisztességet is nyújtanak. Mi elsősorban nem banktisztviselőket, hanem művelt, értelmes és életrevaló, szakképzett és versenyképes, de egyúttal etikai magaslaton álló kereskedő osztályt akarunk nevelni. A kereskedelmi tagozatot ezzel a célkitűzéssel szerveztük. Sokkal nehezebb kérdés e tagozatnak szaktanárokkal ellátása, ennek élére esetleg külön szakigazgató állítása, mire a tankerületi főigazgatóság szakfelügyelete nyomatékosan figyelmeztetett. Református és evangélikus vallású ilyen képesített tanár állítólag kevés van, pedig a jövő tanévben már legalább két tanerőt kell beállítanunk. Más vallásfelekezetű tanár alkalmazásától az egyházi V. tc. 70. §-a egyenesen eltilt. Hogy ez a nehézség tényleg fennáll-e, arra legközelebb szükségképpen meghirdetendő pályázati felhívás adja meg a választ. Lehet, hogy valódi, az is lehet, hogy csak feltételezett. Minden esetre kívánatos volna most megfelelő tanulmányi segély, később pedig állandó és pedig magasabb óradíj, vagy fizetés-különbözet kilátásba helyezésével felhívni gimnáziumi tanári karunk kiváló ifjabb tagjait minősítő különbözeti vizsga letételére, melv esetben a gimnázium mindkét ágazata jó részben ugyanazon tanerőkkel láttatván el, iskolánk egységes szelleme is biztosítva lenne. Midőn mindezeket kertelés nélkül feltárni az egyházi I. tc. 129. § i) pontjában leírt hatáskör alapján kötelességemnek tartottam, tisztelettel javaslom, méltóztassék egyházkerületi főgondnok úr elnöklete alatt a főiskola gondnokságából és a két főjegyző úrból álló bizottságot kiküldeni a kérdés alapos megvizsgálására, illetékes helyen utánjárásra s a vizsgálat eredményeképpen javaslattételre az iránt, hogy gimnáziumunk kereskedelmi tagozata fenntartható-e, vagy ennek bevezetése csak reményteljes, de csalódást hozó kísérlet volt. A javaslat felett, amennyiben az szükségessé válnék, az egyházkerületi elnökség