Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940
1940. november - Oldalszámok - m01_7
— 1 — á nagy idők komolysága csillapítótag hatott a felekezeti villongásokra, már örvendetes. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ha valamikor, úgy ma igazán életfeltétel édes hazánkban a különböző jelvényű keresztyén templomtornyok összehajolása, a különböző felekezetekhez tartozó magyarok hazaszeretetben, az egymás eltűrésének, egymás megbecsülésének, egymás jogai és életfeltételei tiszteletben tartásának lelki egységben tömörítése. A mi szép Dunántúlunk egy részében bizonyosan, de az is lehet, hogy tán mindenütt a falvak lakossága a más felekezethez tartozó magyar testvért atyafinak nevezi. Szép szó, bibliai, krisztusi értelemben mély jelentésű kifejezés. Istennek hála, a népi köztudatban ott él e kifejezésnek megfelelő tartalom is. Maga a föld s Istennek ráboruló szabad égboltozata hatalommal kényszerítik a belőle és alatta élőket az egy test és egy csont érzéséig menő atyafiság ápolására, megőrzésére. Közös az áldás, de közös a csapás s az azt követő nyomorúság is. A vetés nem felekezeti hovatartozás szerint gazdag, vagy silány, a májusi csendes eső és júliusi harmat nem e szerint igazodik, a jégverés útját, a tűzvész pusztítását nem ez határozza meg. A barázda csak a szomszédos földeket választja el, a tulajdonosokat összefűzi, ha nem egy templomban imádják is az Istent és az ő Egyszülöttjét. Csak a vezetők, a vigyázók szét ne tépjék őket! A felekezetek szerinti széttagozódás itt Dunántúl inkább a városi lakosság, városi gyülekezetek, a középosztály privilégiuma. Talán a nagyobb tömegben együtt élő, s egymásban minden lelki, társadalmi és gazdasági igény kielégítését megtaláló hittestvérek elkülönülése, exkluzivitása. Mindenesetre fagyöngy a magyar életfán. Míg szórványosan jelentkezik, a maga üdének látszó zöldjével még tetszetős is, de ha elhatalmasodik, bizonyosan sorvasztja a fát és inem egyszer meg is öli azt. Mi szívesen nyujtunk kezet minden atyánkfiának, de ez a kéz az egyenjogú örökös, a testvér keze. Meleg, puha, simogatni kész; támadni nem akar, de a védelemre mindig volt ereje s ez az erő megvan benne ma is. De jaj nekünk s jaj minden magyarnak, ha ezt az erőt egymás ellen fordítjuk s még ma sem vesszük észre, hogy mindnyájunknak az Atyánk is egy, a hazánk is egy! Az államhoz, vagy inkább az államkormányhoz való viszony ismertetésénél mindenek előtt víűó 0 Z IV hálás köszönet nyilvánítását van szerencsém ja- viszony, vasolni a VK miniszter úr, kiváló munkatársai, különösen pedig Fáji Fáy István politikai államtitkár úr iránt
