Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. január - Oldalszámok - 27

- 27 házkerületi könyvelő által beterjesztett összes, 1938—39. évi zárszámadást és az összes alapok 1939—40. évi költségvetését. A gazdasági tanács mindössze a főiskolai költségvetés oly értelmű módosítását javasolja, hogy a XXIV. kiadási tétel (köztartási segélyek) úgy 1., mint 2. pontjánál az eddigi 2—2000 P segély emeltessék 2500—2500 P-re, mert egyházkerületünk két új egyházmegyével gyarapodott, és így a kiosztandó segélyeket is növelnünk kell. A kerületi és főiskolai gazdasági tanács beterjeszti a m. kir. minisztérium 1939. évi 12.000 M. E. számú rendelete értelmében az összes pénztárakra szükségessé vált pótköltségvetéseket, melyek szerint az 1940. év első hat hónapjára az egyházkerületi pénztárnál összesen 225 P, a főiskolai pénztárnál, még pedig a theológiai akadémiánál 978 P, a gimnáziumnál 703.68 P, a nőnevelő-intézetnél, még pedig a tanítónőképzőnél 400.20 P, a polgári leányiskolánál pedig 277.68 P fizetéskülönbözet folyósítása vált szükségessé. Ennek az újabb szükségletnek fedezetére a gazdasági tanács az egyházkerületi pénztárnál az előirányzott 102.58 P maradványból kijelöl 100 P-t, a népiskolai tankönyv-alapnál tőkésíteni szándékolt 300 P-t pedig 175 P-re leszállítani javasolja, s így összesen 225 P fedezetet jelöl ki. A főiskolai pénztárnál szükségessé Vált 1685.68 P fedezetéül kijelöli a fizetések pótlására III. 3. alatt felvett 200 P összeget, továbbá erre a célra fordítani javasolja a költségvetésben előirányzott maradvány 1481.68 P-s részletét. Végül a nőnevelő-intézet szükségletének fedezetét a fizetések pótlására felvett 200 P-s összegben, azután a költségvetési maradványból erre a célra fordítandó 380 P-ben, végül a kiadásoknál előrelátható 97.88 P-s megtakarításban találja meg. Az egyházkerületi számvevők megvizsgálván a költségvetéseket és zárszámadásokat, azokra a következő észrevételeket teszik: a) Kifogásolják a tanári kar tagjainak nyújtott fizetési és tüzelőbeszerzési előlegeknél részben a nagyobb kamatveszteséget, részben pedig azt, hogy ezeknek a folyósított előlegeknek a számfejtése igen jelentős munkatöbbletet ad a pénztári hivatalnak. A kamatveszteséget mindenképen kiküszöbölendőnek, a munkatöbbletet pedig elkerülendőnek tartják. b) Megállapítják, hogy különböző munkákkal és nem feltétlenül odatartozó feladatok elintézésével a pénztári hivatalt annyira megterhelték, hogy most már új munkaerők beállítására tettek kezdeményező lépéseket. Ezen a címen leendő