Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 172

— 172 -véből és a csatolt iratokból megállapítható, hogy az egyházmegye elnöksége az Egyházi Törvény IX. tc. 10. §-a alapján elrendelte folyamodónak hatósági tiszti orvossal megvizsgálását, ami folyamodó lakásán Szokolyán Labancz László és Cseh Péter tanácstagok jelenlétében megtörtént. Erről a vizsgálatról felvett s a kiküldöttek által is aláírt hatósági bizonyítvány az iratok között van. A tiszti orvos bizonyítványa szerint Nagy István szokolyai lelkipásztor.^ a drégelypalánki egyházmegye esperese, oly nagymérvű szívizom degeneráltságban, légzési nehézségekben, kiterjedt pangásos elvizenyősödésben, májmegnagyobbodásban szenved, melyek miatt szolgálatát ellátni nem tudja, teljesen munkaképtelen. Az egyházmegye tanácsa a bemutatott iratok és a tanács tagjai által is észlelt súlyos betegség alapján a folyamodó teljes szolgálatképtelenségét megállapította és őt 1940. évi október hó 1-tól kezdődő hatállyal nyugdíjazni javasolja. Egyházkerületi tanács a bemutatott okmányok alapján a drégelypalánki egyházmegye tanácsának határozatával mindenben egyetértve megállapítja, hogy Nagy István szokolyai lelkipásztor, a drégelypalánki egyházmegye esperese, aki született Diósjenőn 1870. évi december hó 25-én, nős és 40. szolgálati évét már 1938. évi január hó 1-ével betöltötte, nyugdíjazását feltétlenül szükségesnek tartja, mert a csatolt orvosi bizonyítvány és az egyházmegye tanácsának jegyzőkönyve szerint teljesen munkaképtelen és így hivatali tisztét ellátni nem tudja. Ezért a nyugdíjazás iránt beadott kérvényét mellékleteivel együtt az Egyházi Törvény IX. tc. 9. § a) pontja alapján annak az egyhangú javaslatnak kapcsán terjeszti fel az egyetemes konvent nyugdíj intézeti intéző-bizottságához, hogy Nagy István szokolyai lelkipásztort, a drégelypalánki egyházmegye esperesét saját kérelmére és egyházi érdekből is 1940. • évi október hó 1-vel teljes nyugdíjjal nyugdíjazni méltóztassék. Egyházkerületi tanács megjegyzi, hogy az egyházmegyei nyugdíj intézeti pénzkezelő bizonyítványa szerint folyamodónak 1939. év végéig nyugdíj intézeti hátraléka nem volt. 4. Tárgyalás alá kerül a tatai egyházmegye tanácsának 1940. évi április hó 6-án Tatában tartott ülésének jegyzőkönyve, mely szerint László Zsigmond nagysápi lelkipásztor szolgálatképtelenség címen 1940. évi augusztus 1. hatállyal nyugdíjaztatását