Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 135

— 135 -­delet korában Kistamási leányegyháza lett Nemeské­nek, 1792-ben pedig társult hozzá s ettől kezdve együtt alkottak ugyan anyaegyházat, de a lelkészi hivatal Ne­meskén volt s ott voltak az anyakönyvek is. A társegy­házak terheit kétharmad arányban Nemeske, s egyhar­mad arányban Kistamási viselte. A világháború után már 1921-ben kérték anyaegyház jellegüknek megszün­tetését s mint leányegyházaknak Pettendhez való csa­tolásukat. 1925-ben az egyházkerület, — az egyház­megyének először már 1922-ben, majd 1925-ben meg­ismételt javaslatára, — fel is bontotta a társasviszonyt s mint leányegyházakat, de csak ideiglenes hatállyal, Pettendhez csatolta. 1928-ban az egyházkerület Ne­meskét, mint leányegyházat Szigetvár anyaegyházhoz csatolta véglegesen. Kistamási továbbra is ideiglenes hatállyal Pettendnél maradt. Mindezekből következő­leg a szigetvári anyaegyháznak van joga a nemeske­kistamási volt e. a. e. anyakönyveihez, mert az erede­tileg törzsegyház, a társegyháznak nevet adó a lelkészi székhellyel s anyakönyvi hivatallal rendelkező gyüle­kezet Szigetvár leányegyháza lett. Pettendnek, ame­lyikhez csak ideiglenesen volt csatolva Nemeske s eb­ben az ideiglenes kötelékben is csak két évig állott vele, régebbi jogcíme éppen az ideiglenes hatály miatt nem lehet. De Pettend Kistamási jogán sem emelhetne igényt, mert kettejük kapcsolata még mindig csak ideig­lenes hatályú. Szigetvár jogcíme viszont a véglegesség folytán is fennáll. Az egyházmegye határozatának ama részét, hogy gyakorlati érdekből az anyakönyveknek egy helyen kell lenni, kerületi közgyűlés is helyesli s részben a már felhozott, részben a szigetvári lelkész fellebbezésében említett gyakorlati indokok alapján is, hogy t. i. Szigetvár mindenképen könnyebben megköze­líthető Nemeskéről, mint Pettend, — az anyakönyvek őrzési helyéül Szigetvárt rendeli s a pettendi lelkipász­tort az anyakönyvek átadására kötelezi. 215. Belsősomogyi egyházmegye 121/1940. sz. közgyűlési határozatával elutasította Darab Dezső komiósdi lelkipásztor által az egyházmegye esperesének 751/1940. sz. végzése ellen beadott fellebbezését. Az egyházmegye esperese e végzésében a komiósdi egyházközség használatába visszaadni rendeli az egyházközség OFB földjéből a lelkipásztor által eddig használt 2 kat. hold rétet, melyet a lelkipásztor 1931 óta azzal a feltétellel

Next

/
Thumbnails
Contents