Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 135

— 135 -delet korában Kistamási leányegyháza lett Nemeskének, 1792-ben pedig társult hozzá s ettől kezdve együtt alkottak ugyan anyaegyházat, de a lelkészi hivatal Nemeskén volt s ott voltak az anyakönyvek is. A társegyházak terheit kétharmad arányban Nemeske, s egyharmad arányban Kistamási viselte. A világháború után már 1921-ben kérték anyaegyház jellegüknek megszüntetését s mint leányegyházaknak Pettendhez való csatolásukat. 1925-ben az egyházkerület, — az egyházmegyének először már 1922-ben, majd 1925-ben megismételt javaslatára, — fel is bontotta a társasviszonyt s mint leányegyházakat, de csak ideiglenes hatállyal, Pettendhez csatolta. 1928-ban az egyházkerület Nemeskét, mint leányegyházat Szigetvár anyaegyházhoz csatolta véglegesen. Kistamási továbbra is ideiglenes hatállyal Pettendnél maradt. Mindezekből következőleg a szigetvári anyaegyháznak van joga a nemeskekistamási volt e. a. e. anyakönyveihez, mert az eredetileg törzsegyház, a társegyháznak nevet adó a lelkészi székhellyel s anyakönyvi hivatallal rendelkező gyülekezet Szigetvár leányegyháza lett. Pettendnek, amelyikhez csak ideiglenesen volt csatolva Nemeske s ebben az ideiglenes kötelékben is csak két évig állott vele, régebbi jogcíme éppen az ideiglenes hatály miatt nem lehet. De Pettend Kistamási jogán sem emelhetne igényt, mert kettejük kapcsolata még mindig csak ideiglenes hatályú. Szigetvár jogcíme viszont a véglegesség folytán is fennáll. Az egyházmegye határozatának ama részét, hogy gyakorlati érdekből az anyakönyveknek egy helyen kell lenni, kerületi közgyűlés is helyesli s részben a már felhozott, részben a szigetvári lelkész fellebbezésében említett gyakorlati indokok alapján is, hogy t. i. Szigetvár mindenképen könnyebben megközelíthető Nemeskéről, mint Pettend, — az anyakönyvek őrzési helyéül Szigetvárt rendeli s a pettendi lelkipásztort az anyakönyvek átadására kötelezi. 215. Belsősomogyi egyházmegye 121/1940. sz. közgyűlési határozatával elutasította Darab Dezső komiósdi lelkipásztor által az egyházmegye esperesének 751/1940. sz. végzése ellen beadott fellebbezését. Az egyházmegye esperese e végzésében a komiósdi egyházközség használatába visszaadni rendeli az egyházközség OFB földjéből a lelkipásztor által eddig használt 2 kat. hold rétet, melyet a lelkipásztor 1931 óta azzal a feltétellel