Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1939

1939. október - Oldalszámok - 110

— 110 egyházmegye 1938. évi közgyűlésének 131. sz. határozatában Nagykanizsa beadványára 18 pacsai járásbeli névszerint felsorolt község hozzácsatolását kérte s ehhez hasonló határozat hozatalára őrségi egyházmegyét is felhívta. Örségi egyházmegye 11/1939. sz. rendkívüli közgyűlési határozatával Zalaegerszeg véleményének meghallgatása után a pacsai járás községeiből Kerecsenyt, Orosztonyt, Nagy- és Kisradát, valamint Aranyhegypusztát hajlandó átengedni Nagykanizsának. Egyházkerületi közgyűlés a pacsai járás községeiből Kerecsenyt, Orosztonyt, Kisradát, Nagyradát, valamint Aranyhegypusztát Nagykanizsa anyaegyházhoz véglegesen átcsatolja, a pacsai járás többi községeit Zalaegerszeg anyaegyháznál meghagyja. E határozatát a közalapi járulékok helyesbítése céljából egyetemes konventre felterjeszti. 219. Mezőföldi egyházmegye 71/1939. sz. közgyűlési határozatával a Berhida anyaegyházhoz tartozó Peremarton, és a Soponya egyházhoz tartozó Nagyláng szórványjellegét megszüntette, mivel e két szórványközség közigazgatásilag az anyaegyházakkal egyesült s politikai község jellegük is megszűnt. Tudomásul szolgál. 220. Egyházkerületi közgyűlés 159/1938. sz. határozatában kimondotta, hogy a kongruás lelkészek kongruájába szórványgondozás címen, illetve a szórványokban végzendő vallásoktatáshoz szükséges fuvardíj címen beállított összeg valóban e célra fordíttassák és pedig elszámolási kötelezettséggel. Egyházmegyék közgyűlés e határozatát tudomásul vették, kivéve a tatai egyházmegye közgyűlését. Tatai egyházmegye 45/d)— 1939. sz. közgyűlési határozatában ugyanis kimondotta, hogy »a lelkészeknek fizetésébe fuvardíj címen felvett összeg elszámolását mellőzi, mert egy hivatalnok sem kötelezhető fizetésének hovafordításáról nyilvános elszámolásra«.

u Egyházkerületi közgyűlés megállapítja, hogy mult évi határozatának meghozatalában távol volt tőle annak a gondolata, hogy bármelyik lelkipásztort is fizetésének hovafordításáról elszámoltatni akarta volna. Nyilvánvaló azonban, hogy a kongruába fuvardíj címen felvett összeg nem olyan természetű fizetés, amelyik a lelkipásztornak szabad felhasználására volna fordítható, mert a kifejezett cél meghatározása egyúttal kötelesség előírása is a lelkipásztorra s amennyiben e címen az őt megillető összeget felveszi, kötelessége is teljesíteni azt, amiért ez összeget kapja. Mindaddig és mindazok-