Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1939

1939. október - Oldalszámok - 90

— 90 amely a belsősomogyi egyházmegyében immár 14 esztendeje gyakorlatban van és tapasztalat szerint nagyon jól bevált, mint emberileg elérhető, igazságos és méltányos kivetési mód. Mindenek előtt világos, hogy különbséget kell tenni az egyházak között a szerint, amint kisebb, vagy nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, mert a jövedelemmel biró egyházak az egyháztagok megterhelése nélkül birják hordozni a közterhek egy részét. A kérdés csak az, hogy a kivetendő összegből mennyi terheli a jövedelmet. Erre nézve döntő az az adat, hogy az egyháznak részben jövedelmekből, részben közteherviselésből (adózás, adakozás) befolyó együttes bevételéből liány százalékot tesz ki a jövedelem és hány százalékot a közteherviselés. Az összeírásnál nem jön figyelembe az átmeneti jellegű bevétel. Példaként tegyük fel, hogy az ország összes egyházainak adatai szerint (azokat összegezve) jövedelemből ered 30%, közteherviselésből pedig 70°/o bevétel, akkor a kivetendő összegből is 30% fogja terhelni a jövedelmet, tehát ezt a 30%-ot a jövedelem arányában kell elosztani, mert hiszen a valóságban az összes kiadások 30%-át tényleg a jövedelemből fizetik az egyházak. Ezt a részt nevezhetjük jövedelmi adónak. A másik rész példánk szerint 70% marad a közteherviselésre, ezt a részt nevezhetjük gyülekezeti adónak. Ennek a kivetésénél mindenekelőtt tekintettel kell lenni a lélekszámra. Nyilvánvaló, hogy egyébként egyenlő feltételek mellett 200 szegény egyháztag nagyobb terhet képes hordozni, mint 100. Pl. közaratást vállal, szolgálatokat végez stb.. így a kivetésnek a lélekszámmal egyenes arányban kell lenni. Másodszor tekintettel kell lenni az egyháztagok állami egyenes adójára is, minthogy ez az adat a vagyonosság rendelkezésre álló mértéke. 4000 P állami egyenesadót fizető gyülekezet bizonyára nagyobb terhet képes hordozni, mint a 2000 P-t fizető társa. így a kivetésnek az állami egyenes adóval is egyenes arányban kell lennie. A harmadik szükséges adat a gyülekezet közteherviselése (egyházi adó és adakozás) ellenkező természetű. Ha valamely egyház magasabb közterhet visel, ez azt jelenti, hogy többet áldoz lelkigondozásra, népnevelésre, szereíetintézményekre stb. Az ilyen egyház kíméletet érdemel, mert hiszen már önként nagyobb mértékben vette ki részét azokból a szolgálatokból, amelyek az egyház egészére tartoznak. így a kivetésnek a gyülekezet közteherviselésével fordított arányban kell lenni. Ezt a hármas követelményt kielégítjük akkor, ha kiszámítunk egy arányszámot, mely áll a lélekszám és az állami adó szorzatából, elosztva a gyülekezet közteherviselésével. A nyert arányszámok arányában