Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1939

1939. október - Oldalszámok - 80

- 80 — magyar államnak, mint amennyit jelent az az anyagi teher, mely e jogos és méltányos igények kielégítését szolgálná. 150. Magyaregres egyházközség iskoláját 1935. évben megszüntette. Kántortanítóját az újonnan szervezett községi iskolába községi tanítóként átvették. Az ekkép községi tanítóvá vált Mohar Kálmán volt kántortanító a kántori teendőket és egy évet leszámítva, a vallásoktatást és énektanítást is az 1936—38, években végezte, viszont a volt kántortanítói javadalomhoz tartozott 16 kat. hold s a magyaregresi egyház tulajdonát képező ingatlanokat még az 1939. év folyamán is használta. A változott helyzetre tekintettel határozni kellett a kántortanítói javadalmi föld átvétele és kezelése, a javadalom 1936—38. évi hozama, a kántori teendők ellátása és javadalmazása, végül a vallásoktatás és énektanítás ellátása és e teendők díjazása tárgyában. Az egyházközség presbitériuma Keresztes Gyula egyházmegyei tanácsbiró elnöklete alatt 1939. évi július hó 20-án hozott határozatával megállapította, hogy Mohar Kálmánnak református kántortanítói alkalmazása és jellege megszűnt és így hatályát vesztette a részére megállapított díjlevél is. Elhatározta a presbitérium a 16 kat. hold volt kántortanítói javadalmi föld azonnali birtokbavételét azzal, hogy az ingatlanok 1936—38. évi hozamát Mohar Kálmánnak térítés nélkül átengedi, mivel nevezett ezekben az években is a kántori teendőket és egy évet nem számítva, a vallásoktatást és énektanítást is végezte. Végül elhatározta a presbitérium, hogy az egyházi törvény I. tc. 49. §-ában előírt összes kántori teendők ellátásáért a mindenkori kántort a volt kántortanítói javadalmi földek (16 kat. hold) tiszta jövedelmének felével kívánja díjazni, ugyanazon tc. 37. § c) pontjában írt rendelkezések szem előtt tartásával a református vallású elemi iskolai tanulók vallásoktatásának ellátásáért és ezzel kapcsolatos énektanításért a mindenkori lelkipásztornak ugyanazon volt kántortanítói javadalmi földek tiszta jövedelmének másik felét kívánja juttatni. Mohar Kálmán a presbitérium határozata ellen fellebbezéssel élt, a presbitérium határozatát azonban a belsősomogyi egyházmegye 127/1939. jkvi sz. határozatával jóváhagyta. E jóváhagyó másodfokú határozat ellen él most Mohar Kálmán fellebbezéssel az egyházkerületi közgyűléshez. Fellebbezésében azt vitatja, hogy a magyaregresi kántori állás nem új, így kántori díjlevelet a presbitériumnak kiállítani joga nincs, hanem a volt kántortanítói javadalom felét köteles az egyház változatlanul továbbra is részére kiszolgáltatni.