Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1939

1939. február - Oldalszámok - 9

— 9 — a magam nevében kell erre felelnem, de az egész felvidéki reformátusságnak a hálás köszönetét hozhatom. A Nagyméltóságú Főgondnok Úr azon az elnöki értekezleten, amely december hó 8-án az anyaország és a visszacsatolt Felvidék egyházkerületeinek elnökségei részvételével tartatott, az egész Felvidék visszatért reformátusságát köszöntötte az ő meleg szívének forró szeretetével. Mi ezt akkor az atyai házba visszatért gyermek feledhetetlen emlékeként vettük a szívünkre. így hozdozzuk és szeretetteljesen így visszonozzuk. Most, amikor közelebbről a dunáninneni református egyházkerület elnöksége nevében köszönöm a dunántúli református egyházházkerület közgyűlésének a vendégül való szíves meghívást és az én személyemben Anyaszentegyházunk régi egyházkerületének a részéről jött szeretetteljes fogadtatást, ki kell jelentenem, hogy nem pusztán vendégképpen jöttem, hanem mint testvér az édes testvérek közé. Nagy örömöt érzek azoknak az arcoknak láttán, akiket itt találtam. Jelentékeny részben azok vesznek körül, akikkel együtt jártam e városban a régi pápai református főiskolában. Akkor az egyházkerületnek a magyar kultúra iránt érzett szeretete és tradicionális egyházhűsége még csak a tégláit hordta össze ennek az épületnek, amiben most ülésezünk. Most gyűléstermének falain a több százados emlékeket, nagy értékű szolgálatokat és ezek megbecsülését jelentő arcképeket szemlélve a magyar történelemnek az a levegője veiz körül itt engem, ami arra kötelez, hogy hódolattal hajoljak meg a kerület régi nagyjainak nemzethüsége és egyházszeretete előtt és a mi Felvidékünk visszatérése felett érzett mérhetetlen örömünk úgy kell, hogy kapcsolódjék a nemes tradíciókat híven ápoló egyházkerület hittestvéri közösségéhez, hogy minden további együtt haladásunk — úgy a bizodalmas hitben, mint az építő szeretetben — megfelelő folytatása legyen az itt ihlető nagyok példája követésének. Végtelenül sajnálom, hogy Szilassy Béla egyházkerületi főgondnok úr nem lehet jelen ezen a gyűlésen, de ha a mai kormányválsággal kapcsolatos teendői távol tartják is, meglehetünk győződve mindannyian, hogy ő most is és ott is az egyházunk igaz érdekeit szolgálja. Én pedig ha hivatalos minőségemben magam vagyok is, mégsem kerültem egyedül a dunántúli református egyházkerületnek a közgyűlése elébe. Előre bocsátottam magam előtt az én kedves családomat, 14 theologus ifjút, az én édes fiaimat. Előttünk ülésezett az egyházkerület igazgató-tanácsa és a Főgondnok úr Őnagyméltósága kegyes közléséből tudom, hogy ezeket a mi ifjainkat itt megértő lélek és meleg szeretet fogadta. Örömmel értesültem, hogy a kerület elnökségének és a theologiai tanárikar egészének a jóindulata nagy egyetértéssel és segítő készséggel ment át a kerületi közgyűlés minden egyes tagjára. Amikor az Ő szíves fogadtatásukért is hálás köszönetet mondok, a régi világ egymásra talált szövetségeseinek és egy célt látó vezetőinek a példája nyomán a most visszatért Felvidék részéről ezeket a mi fiainkat zálogul hagyom a dunántúli református egyházkerület anyaiskolájában