Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - 6

— 6 — Az elfogulatlan történetírás majd megállapítja: a Nemzetek Szövetsége végzetes és megbocsáthatatlan mulasztást követett el, mikor a Szövetségi Paktum 19-ik cikkének felhasználásával már hosszú évek előtt nem tett megfelelő intézkedéseket e békediktátum szörnyű igazságtalanságainak orvoslására. Ma mélységes, vallásos elégtételt és megnyugvást találunk abban, hogy mindnyájunknak Édes Atyja, a Mindenható, nem hagyja el szegény magyar nemzetünket és súlyos megpróbáltatások két évtizede után megint fel fogja emelni a magyarságot. A hosszan bitorolt hatalom polcáról már is letűnt az a szívós, cselszövésben jártas, egyúttal nagyzási téveszméktől és hatalomvágytól túlfűtött politikus, aki már a világháború alatt külföldön terjesztett röpiratával: Détruisez l'Autriche-Hongrie, követelte, hogy az entente-hatalmak pusztítsák el AusztriaMagyarországot. Fájdalom, az ezeréves magyar nemzeti államot valótlan állításokkal, történelmi és etnikai hamisításokkal szét lehetett törni azoknak, akik a békét diktáló politikusok egyik részének féktelen bosszú- vagy revanchevágyát, másik részének pedig történelmi tájékozatlanságát s egyúttal etnikai és földrajzi tudatlanságát fel birták használni s akik, amint a legutóbbi éyek története megmutatta, — a saját nemzetükre is óriási veszedelmeket hoztak, az egész világra pedig újabb, szörnyű katasztrófa lehetőségét idézték fel. „Isten malmai lassan őrölnek." A hamisítások uralma s ezzel egyidejűleg szabad népeknek kizsákmányolása és elnyomása csaknem két évtizeden át tartott. Legyen hála megtartó, kegyelmes Istenünknek, hogy ennek a szörnyű, szomorú korszaknak néhány hónapon belül végeszakad. Erős akarattal éljük át ezeket a hónapokat, bizakodó reménnyel nézünk a jövő elé és kétszeresen átérezzük a ránk váró kötelességeket. Az első ezek közül az, hogy e nehéz időkben a magyarságnak egyetemes, nagy érdekeit tartsuk szemünk előtt és az erők egybefogását a magunk részéről is mozdítsuk elő. Zsinati törvényünk évek előtt (1928. évi zsinat I. t.-c. 1. §. 2. bekezdés) kimondta, hogy a magyar reformátusok a más országokban élő magyar református egyházakkal, az országhatároknak és a jogi szabályoknak különbözősége mellett is — „egy lelki közösséget alkotnak". A lelki közösségnek ezzel a meleg érzésével emlékezünk ma is a még elszakított területen élő magyar testvéreinkről, akikkel szemben az együttérzés és a hűség sohasem fog szivünkből eltűnni. Éltünk fogytáig mellettük állunk, különösen ezekben a hetekben is, amikor mint sötét gyászmadarak, a határokon túlélő magyar véreink városaiból rossz hírek szárnyalnak át hozzánk. Lelki gyötrődéssel halljuk szenvedéseiket és ebből a városból is küldjük hozzájuk bátorító és biztató üdvözletünket.