Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - 22

— 22 — a dunaalmási II., a pápadereskei, sólyi és tótvázsonyi tanítói állásokra. Elismeréssel adózik az egyházközségeknek áldozatkészségükért, a tanügyi kormányzatnak a megértésért és támogatásért. e) Egyházkerületi közgyűlés sajnálattal állapítja meg azt a viszásságot, mely a lelkésztanítók jogviszonyainál bizonyos tekintetben tapasztalható; ugyanis adott eset arra mutat, hogy a lelkésztanítók tanítói működésük tekintetében a királyi tanfelügyelőségek joghatálya és felügyelete alá tartoznak, mint a többi tanítók, vagyis köztisztviselők. Viszont a köztisztviselőknek járó kedvezményekben nem részesülhetnek, így pl. félárú jegy váltására jogosító arcképes igazolványt nem kaphatnak, mert az illetékes tanfelügyelő véleménye szerint »a ref. elemi iskolai állás tula j donképen üres, csak a ref. egyházi hatóság bizta meg a tankötelesek oktatásával a lelkészt... arcképes igazolványra a felekezeti tanítók közül csak a végleges tanítóknak van igényük«. Ez az okfejtés sehogysem helytálló, mert a lelkésztanítóban a tankötelesek oktatását szabályszerűen megválasztott oki. tanító végzi, az alkalmazás végleges s hogy az illető e mellett még lelkész is, az sem a tanítói képzettségnek nem lehet kárára, sem a tanítói állással nem összeférhetetlen. Felkéri azért az egyetemes konventet, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban ennek a kérdésnek a lelkésztanítók igényeinek megfelelő módon rendezését jó végre juttatni kegyeskedjék. 2<». A püspöki jelentésben említett vagyoni ügyek a tárgysorozat rendjén szerepelnek, e helyen a) egyházkerületi közgyűlés aggodalommal értesült a püspöki jelentésből egyházkerületünk és főiskolánk, lelkipásztoraink és egyházközségeink rendkívül súlyos anyagi helyzetéről. Tudatában lévén annak, hogy anyagi természetű kérdéseink gyökérzete is lelki talajból kapja a tápláló és megtartó erőt, felhívja a lelkipásztorokat, hogy az Igének alkalmas és alkalmatlan időben való hirdetésével, gondos pasztorációval és a missziói munka minden ágának és eszközének igénybevételével igyekezzenek a hivek vallásos buzgóságát és áldozatkészségét növelni, mert az egyetlen biztos forrás, melyből a lelkipásztor, az egyházközség