Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - m01_17

— 17 — előtt pedig a theol. akadémián »Lelkigondozás a holland ref. egyházban« címen tartott előadást. Kedves vendégeink a szíves látogatásért és tartalmas előadásokért e helyütt is fogadják hálás köszönetünket. A negyedik országos zsinat 1937. év decem- Egyházi yjj ber havában megtartott VII. ülésszakának az egy- élet. házi élet terén igen fontos határozata az egyházunk hátrányára reverzálist adók elleni eljárást szabályozó törvénycikk és az annak végrehajtása tárgyában kiadott Utasítás. Mindkettő megküldetett minden egyházközségnek, azok ismertetése tehát felesleges. A szabatos jogászi mű felett bírálatot majd a gyakorlat mond. Az egyházközségi bíróságok itt-ott már ítélkeztek is. Mindenek felett szükséges azonban az egyházunkhoz és annak igazaihoz való ragaszkodás lelkének megújulása. Az egyházi adattár szerint a gyermekek vallására előre megkötött szerződések 127 nyereséget tüntetnek fel, tehát e címen az 1937. évben veszteségünk nem lett volna. Legyen szabad azonban az adattár megbízhatósága tekintetében aggályaimat ismét és pedig nyomatékosabban kifejeznem, alátámasztva ez aggodalmakat a lélekszámra vonatkozó adatokkal. Ezek szerint az össznépesség volt 1936-ban 178.966. Az 1937. évi adattár szerint a születési szaporulat 83, az áttéréseknél nyereségünk 127. Összes szaporulat 210 lélek. A beköltözöttek száma is 195-tel több a kiköltözöttek számánál. Apadás tehát e címen sem lehet. A lélekszám 1937. évi összege az 1936. évivel szemben mégis 179 fogyást mutat. Szeretettel kérem ismételten a nagytiszteletű esperesi kart, méltóztassanak a lelkészi hivatalok által bediktált vagy írásban bejelentett statisztikai adatokat szigorúan felülbírálni, a nem helytállókat helyesbbíttetni, mert nagy érdekünk fűződik különösen most ahhoz, hogy itt is tisztán lássunk s ne engedjük magunkat a hamis plusz által csalódásokban ringattatni. Az egyházi belső, lelki élet képét különösebben a missziói jelentések hivatvák visszatükrözni s e jelentések a kerületi miszsziói előadó úr összefoglalásában tárgyalásra fognak kerülni. Az esperesi jelentésekben alig van e tekintetben olyan, ami nagyobb aggodalomra szolgálhatna okul. Nem hagyhatom azonban szó nélkül egyik egyházmegye missziói előadójának azon »hidegen mérlegelt megállapítását a falu életében, hogy ez már »mély pontja a gyülekezet vallási közösségének. Ennél mélyebben fekvő réteg már nincs az erkölcsi világrend lapjában. Hiszen ez nem élet már, hanem valóságos halál«. Ahol így van, szinte lehetetlen, hogy ez az infernális helyzet kialakulhatott