Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - 10

— 10 — kerületi világi tanácsbirónak kijelenti, új tisztségében szeretettel és bizalommal köszönti és szolgálatára Isten áldását kérve, felhívja a hivatalos eskü letételére. A szavazatot nem küldő Zalaegerszeg (1 számérték) lelkipásztorának bírságolására az őrségi esperes urat felkéri az őrségi egyházmegye vonatkozó szabályrendelete értelmében. 8. Konkoly Thege Miklós egyházkerületi tanácsbiró a közgyűlés szine előtt a hivatalos esküt leteszi és egyházkerületi főgondnok úr üdvözlő szavai és köszönetének nyilvánítása után helyét elfoglalja. Tudomásul szolgál. 9. Püspök úr örömmel jelenti azt a kitüntető elismerést, mely dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok, ny. igazságügyminiszter, volt budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanár urat érte az által, hogy a kormányzó úr Ö Főméltósága a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr előterjesztésére megengedte, hogy a szegedi m. kir. tudományegyetem őt a tudományos irodalom müvelése és 'az egyetemi oktatás terén szerzett rendkívüli érdemei elismeréséül a jogtudományok tiszteletbeli doktorává avassa és részére a tiszteletbeli doktori oklevelet kiadja. Egyházkerületi közgyűlés, amidőn nagy lelki örömmel értesül dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok úr magas kitüntetéséről, köszönti Őnagyméltóságában a kiváló tudóst, aki a magyar tudományos irodalom művelése és az egyetemi oktatás terén rendkívüli érdemeket szerzett; a kimagasló és önzetlen közéleti munkást, aki mint államférfi a politikai élet és a nemzeti megújhodás terén, mint kitűnő főgondnok és konventi világi elnök a Jézus Krisztus magyarországi református anyaszentegyházának adott missziói fáradságot nem ismerő szolgálatában példaként áll a hivők és minden magyar ember előtt »a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben« (I. Tim. 4:12) könyörületes szivével, jóságával, alázatosságával, szelídségével és hosszútűrésével (Kol. 3:12), és a munkának terhét hordozza, mint a Jézus Krisztus jó vitéze (2. Tim. 2:3), »semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan«, mást különbnek tartván önmagánál és nem nézve a maga hasznát, hanem a köz javát (Fii. 2:3—4), mindenek felett pedig igyekezvén megtartani a léleknek egységét