Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1937

1937. október - Oldalszámok - 7

- 7 — Természetes, hogy mi magyar reformátusok, ahogy a Fötiszteletű püspök úr nagyszabású jelentésében (2. és 3. lap) ékesszólóan kifejtette, „mint a magyar nemzeti élet tényezői, a magyar nemzeti test tagjai, a hitvallásaink által megszabott korlátok között a nemzeti ünnepből kivesszük a magunk részét". E tárgyban a f. évi december 7-ére összehívott zsinat az istentiszteleti rendtartás 13. §-ának kiegészítésével remélhetőleg megteszi a szükséges intézkedéseket. llyképen ez az ünneplés szívünk szerint módot nyújt arra, hogy ezáltal is szolgáljuk a nemzeti egységet, amelyre a szomorú korban, amikor a hitetlenség a nyilt istentagadás és a modern pogányság ragályosan terjed, — a hívő keresztyéneknek kétszeresen szüksége van. II. A mult és a jövendő határmesgyéjén második gondolatunk új feladatainkra irányul. A világháború előtti idővel az emberiség fejlődésének egyik nagy korszaka zárult le. A békének ezekre a boldog éveire én nem azzal a fanyar érzéssel nézek vissza, amely mindenben csak hibát keres és igazi nagyjaink érdemeit sem tudja méltatni. Bizonyos azonban, hogy az a korszak lezárult és visszaidézése nem áll hatalmunkban. Új világ van körülöttünk alakulóban, de annak csak körvonalait szemlélhetjük. Majd az utókor fogja eldönthetni, hogy bajok és nyomorúságok mellett, sok szomorú tünet ellenére is mit lehet ez újabb korszak előnyének tekinteni ? Részemről az örvendetest és a haladást abban látom: törvényhozás, kormány, egyházak és társadalmi szervezetek egyformán törekszenek arra, hogy a jelenleginél emberiesebb, mert keresztyénibb társadalmi és gazdasági rend alakuljon ki és a magyarságnak széles néprétegei számban, gazdagságban, jólétben és művelődésben gyarapodjanak. E haladás elérése céljából egyesek gyakran hangoztatnak megvalósíthatlan Ígéreteket, mások pedig külföldi eszmék, különösen a parancsuralmi rendszer egyszerű útánzásától, ismét mások forradalmi átalakulástól várnak mindent. Fötiszteletű Közgyűlés! Ez nem az én utam; bizton remélem, úgyis mondhatom, ez nem a mi utunk. Az átalakulásnak ősi alkotmányunk alapelveinek tiszteletben tartásával, magyar népünk jellemének figyelembe vétele mellett; lehetőleg gyors ütemben, fokozatos fejlődéssel kell bekövetkeznie. Azért nem forradalmi úton, mert az ilyen rögtöni változás — amint ezt hazánk történetében is tapasztalhattuk — megrázkódtatásokkal, értékek pusztulásával, vagy éppen megsemmisülésével jár. A ránk váró feladatok megoldása céljából részben belmissziói, részben társadalompolitikai tennivalóknak egész garmadája áll egyházunk munkásai előtt is. Zsinatunk iránti hálával örvendünk azon, hogy az egyházi III. t.-c. megszervezte azt a jelentős munkát, melynek ágai: a gyülekezeti gyermekmisszió, továbbá a növekedő fiatalság között, a kórházakban, a szórványok-