Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1937
1937. október - Oldalszámok - 23
— 23 — vendégszeretetért, mellyel ez ünnepnapokat a résztvevők előtt kedvesekké és emlékezetesekké tették, nemkülönben a mezőföldi református egyházmegyének a vendéglátó egyházközséget megsegítő tetemes áldozatáért. c) Elismerését nyilvánítja azoknak az egyházközségeknek, melyek beszédes bizonyságát szolgáltatták áldozatkészségüknek: Celldömölknek, Tatabányának és Dégnek új templom, Dorognak és Sümegnek az evangélikusokkal közös templom építéséért; Mocsának, Tatabányának, Ojdobszának (Barla Szabó János úr nemes adományából), Dégnek és Tácnak új orgona építéséért; Pápának, Bőnynek és Tatabányának új harangok szerzéséért, Szalafőnek, Kőszárhegynek és Tósoknak új iskola építéséért. d) k 22/1935. sz. egyházkerületi közgyűlési határozat végrehajtása során megnyugvással veszi tudomásul egyházkerületi közgyűlés, hogy egyházkerületünk lelkipásztorai általában teljesítik kötelességeiket, ki-ki a néki adott talentumok mértéke szerint, valamint azt, hogy a presbitériumokban is a legtöbb helyen örvendetes jelei észlelhetők az ébrenlétnek, munkábaállásnak, a presbiteri tiszttel járó nagy felelősségnek átérzésében nemcsak egyházkormányzati, hanem lelki vonatkozásban is. Amidőn egyfelől köszönetet mond az egyházmegyei presbiteri konferenciák rendezőinek és vezetőinek, másfelől felkéri az esperes urakat, hogy továbbra is szíveskedjenek jó példaadással, szelídséggel, komolysággal, ha kell rákényszerítéssel is odahatni, hogy úgy a lelkipásztorok, mint a presbiterek teljesítsék törvényben foglalt kötelességeiket, aminek előmozdítására egyházmegyei és köri konferenciákat a jövőben is rendezzenek. e) Egyházkerületi közgyűlés amily megnyugvással látja a jótékony nőegyletek, énekkarok, vallásos esték számának fokozatos növekedését, az alapítványok összegének több mint 25.000 pengővel emelkedését, az át- és kitérési statisztika és a reverzális-mérleg erősen javunkra hajlását, ép oly aggodalommal látja az önkéntes adakozások összegének csökkenését és azt a szomorú tényt, hogy vannak egyházközségek, melyekben a perselypénz ismeretlen. Felhívja lelkipásztorokat, hogy az evangélium erejével és jó példaadással