Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1936

1936. október - Oldalszámok - 17

— 17 ­egyházkerület, hanem az egyetemes magyar református egyház és a magyar reformátusság is. Püspöki tisztét a szolgálatban örömöt lelő lélekkel és méltósággal, egyéni kitüntetéseit alázatossággal, megpróbáltatásait a martírok hősiességével és a jólelkiismeret nyugodt­ságával, nemzetünk jelenét és jövőjét a számadók fe­lelősségének tudatával hordozta; anyaszentegyházunk anyagi és kulturális, szociális, missziói és lelki ügyei­nek önzetlen, önfeláldozó munkása és rettenthetetlen védelmezője, igazságainak bátor, prófétai szószólója, özvegyeinknek, árváinknak és megpróbáltatás alatt élő minden hittestvérünknek melegszívű pártfogója, egy­házközségeknek és lelkipásztoroknak mindenféle ügyekben atyai jóakarója volt. Mindig úgy állt és vi­gyázott, mint fegyveres vitéz a vártán és támadtatás esetén készen állott a harcra Jézus Krisztus jó vitéze­ként, felöltözvén az Isten minden fegyverét. Jelleme szikla volt, melyből egy porszemnyit sem tudott le­törni a történelmi idők legnagyobb vihara; a neve zászló, mely köré ezrek tömörültek, hangja határozott zengésű trombita, akármikor és akárhol szólott, élénk visszhangot keltett intra et extra muros. Egyházkerü­leti közgyűlés áldott emlékét felállással és csendes elmélyüléssel most is megtiszteli, jegyzőkönyvének hasábjain örök időkre megörökíti és őszinte részvé­tének kifejezéséül jelen határozatot a gyászoló csa­ládnak, a tiszántúli református egyházkerületnek és az egyetemes konventnek megküldeni rendeli. b) Nem kevésbbé mély fájdalommal és kegyelet­tel emlékezik meg egyházkerületi közgyűlés görzsönyi Vargha Kálmán kálozi lelkipásztornak, a mezőföldi egyházmegye esperesének és a pápai főiskola lelkészi gondnokának súlyos betegség után életének 58. évé­ben, 1935 november 5-én Budapesten történt gyászos elhunytáról. Ügy is mint a régi hagyományok egyik legmarkánsabb képviselője, úgy is mint a modern egy­házi élet melegszívű értékelője és munkása, az elsők közt állott. Nem volt olyan nagy feladat, mely elől kishitüen meghátrált volna, s nem volt olyan kicsiny megbízatás, melyet, mint jelentéktelent, magától el­hárított volna. Azért halmozta el egyházmegyéje és egyházkerülete a munkák terhével, koszorúzta meg di­csőséggel és vette körül szeretettel, mert mindenütt és 3

Next

/
Thumbnails
Contents