Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1936

1936. október - Oldalszámok - m01_14

— 14 — lők között kevés kivétellel békesség van, kiskori, egyházmegyei presbiteri és ifjúsági konferenciák voltak az érdeklődők nagy számával, népesebb gyülekezetekben nagy ünnepek alkalmával nem egyszer szűknek bizonyulnak a templomok, a délutáni istentiszteletek látogatottsága ott, ahoi a kora délutáni órák helyett este tartanak istenitiszteletet, örvendetes haladást mui tat, az urvacsorával élők száma emelkedik, különösen az ifjúság járul szép számmal az Ür asztalához, sok gyülekezetünk dicséretes karitatív munkát végez. Mindezekért Istené legyen a dicsőség! Vannak azonban nehezen gyógyuló, sőt olyan elhanyagolt sebek is, amelyek, félő, hogy műtétre várnak. A délutáni istenitiszteletek látogatása ellen, különösen a nyári hónapokban, az előbb említettek kivételével, most is sok kifogás eshetik, a reggeli könyörgéseket pedig az iskolás gyermekeken kívül inkább csak az ádventi hetekben látogatják. Vannak ennek gazdasági okai is, de a legsúlyosabb és legfájdalmasbb ok mégis a közszellem, a lelkek készségének hiánya. Van »sivárság, nemtörődömség és lelkiismeretlenség is«! Még mindig több helyütt nincs bibliai iskola, sok helyen nincs énekkar, még ott is, ahol előbb volt, nem egy egyházkzöségben a törvényszerű istenitiszteleteket is alig, hogy megtartják, a presbiterek több egyházközségben egyházlátogatás alkalmával is gyéren jelennek meg. Az őrségi egyházmegyében két olyan anyaegyházközség is van, ahol perselypénz egyáltalán nincs. Ezek azok az elhanyagolt sebek, melyek esetleg műtétre várnak s e műtét lehetősége egyházi törvényeinkben is, főhatósági határozatokban is adva van. Egyik esperes úr párhuzamot von a külföldi és hazai reformátusság vallásos életének külső megnyilvánulása között s arra a helyes, általam is már nem egyszer hangoztatott megállapításra jut egészen más egyházvidéken, hogy a magyar református ember nem igen szereti legbensőbb, legmélyebb érzelmeit, ezek között vallásos érzelmeit sem külső eszközökkel elárulni, piacra vinni. Maga is, vallásossága is szűkszavú, rejtett. Tartózkodás, puritánság, szemérmetesség a jellemző vonásai. »Érzéseit, lelkének, lényének legbensőbb, legrejtettebb rugóit nem igen szereti a nyilvánosság elé tárni, — viszont az élet és halál legnagyszerűbb pillanatait, megnyilatkozásait nála nagyszerűbben, méltóságteljesebben s egyben a legnagyobb leegyszerűsítésben senkise fogadja és értékeli.« Ugyanezt állapította meg Tisza István pozsonyi híres pohárköszöntőjében: legszebben a magyar református paraszt tud meghalni. »Innen van, hogy református népünknél nem vallástalanságról, hitetlenség-