Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1936

1936. október - Oldalszámok - m01_10

— 10 — és nagysikerű szolgálataiért hálás köszönetet és elismerést nyilvánítani s ezt vele jegyzőkönyvi kivonatban közöltetni. A felekezetközi viszony saját tapasztalásom IV sze

r'

n^ a

z esperesi jelentések szerint is alig r változott. Felekezeti sérelemről szóló jelentés közviszony. / W

J ^ , gyűlésünk tárgysorozataban csak kettő van. Országos viszonylatban úgy látszó békesség volna. Nem mondható azonban, hogy ezt az u. n. akció katholika — tisztelet a dicséretreméltó kivételeknek — mindenütt szolgálná. Ennek az egyháztársadalmi szervezetnek már a neve is megtévesztésre szolgálhat alkalmul. Ha az akció csak katholika volna, ezer örömmel csatlakoznánk hozzá mi reformátusok is, az egyetemes keresztyén nagy célok elérésének nemes munkájában. Mert mi is katolikusoknak, az egyetemes keresztyén egyházhoz tartozóknak tartjuk és valljuk is magunkat az Apostoli hitvallás értelmében. Ez az akció azonban célkitűzésében is, működésében is kifejezetten: római. Csak a nevében nem. Ha célkitűzése csak a róni. kath, hivek vallásos, lelki életének elmélyítése volna, akkor is megértéssel, sőt örömmel üdvözölnénk. De nagyon sok esetben lehetetlenség észre nem vennünk a róm. kath. felekezeti érdekek túlzott mértékben előtérbe állítását, sőt az agresszivitást is ellenünk — most, az északkeleti és délnyugati vörös égés idejében. Magas helyről hallottunk kijelentést, hogy mi nem csak keresztények, hanem katholikusok vagyunk. Ebben a csak-ban mintha valami bántó él rejlenék. Hiába, mi a lelkiismeret szabadságát másban is tiszteletben tartjuk, éppen azért ebben érzékenyek is vagyunk. Szinte megdöbbenéssel hallottunk más, igen magas helyről támadást a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ellen, mert a budapesti kir. Pázmány Péter tudományegyetem egyik tanárának ref. vallású tudóst nevezett ki, a fakultás javaslata alapján. Megdöbbenéssel olvastuk a napi sajtó egy, irányított részének éles állásfoglalását a miniszterelnök személyének esetleges változásával szemben, csak azért, mert a minden alap nélkül szóba hozott közéleti férfiú az egyik protestáns egyház felügyelője. Az egyik esperesi jelentés megállapítása szerint, ez a felekezeti egyoldalúság, sőt türelmetlenség különösen szembetűnő a községi s egyéb választásoknál, a másik jelentés szerint egy községben a felekezeti béke alighogy tűrhető, egy másik szerint »vannak községek, hol a róm. kath. földesurak másvallású cselédet, munkást nem alkalmaznak, vagy azokat áttérésre, vagy házasságkötés alkalmából reverzálisadásra kényszerítik. Sőt egyik községben a plébános nem engedi meg, hogy a református vallású községi szülésznő a keresztelés