Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. február - Oldalszámok - 25

- 25 Püspökszentelő beszéd Medgyasszay Vince dunántúli püspök felszentelése alkalmából. Tartotta: Dr. Baltazár Dezső püspök. A. i. Máté XX. 27., 28. „Aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött. hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ö szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért." Szeretett Gyülekezet! A tétova világ összeszedheti minden kába bölcseségét, részszerinti összes ismereteit, feleszeg tudományának tetszetes készletét, még sem tudja az elsőség meghatározását olyan tökéletes mérték szerint adni, mint ahogy azt Jézus szentleckénkbeli szavai adják. Itt is látszik, hogy Jézus „nem úgy tanít mint az Írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van". Az Ő tanításainak és igazságainak befogadásával lehetünk igaz keresztyének, az Ö tanítványai, mert „hiába tisztelik Őtet azok, akik olyan tudományokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai". El kell fogadnunk tisztelettel az elsőségről szóló tudományát is. Ő csakugyan első. Tudta tehát, mi az elsőség. Semmi esetre sem olyan uralkodás, aminek parancs és kényszer a lenyomó eszköze, hanem olyan uralkodás, amelyet áldása folytán az áldás részesei maguk emelnek hálaadással magasra maguk fölé. Az Isten uralkodása is ilyen. Ö „örökké munkás", „akinek szemei nem szunnyadnak és karja le nem hanyatlik", „kegyelme mindenre elég". Ennek az uralkodásnak még az ostora is javító áldás, még a töviskoronája is megdicsőíttetés. Az Isten országában a szolga nem olyan szolga, a szolgaság nem olyan szolgaság, mint ahogy azt a világ érti. A világ szolgasága alávettetés, lánc és szégyen, mert a tökéletes hivatásu lélekről az Isten képét és hasonlatosságát, a szabadságra hivattatott fiak méltóságát törli le. Az Isten országának szolgája, szolgasága szédülés nélkül néz bele a „szabadság tökéletes törvényébe", önként vállalja a munkát, örömmel teljesíti a kötelességét, a háborúságot „a keskenyút" tisztító viharának nézi, bátran veszi fel keresztjét, a Jézus „gyönyörűséges igáját és könnyű terhét" méltósággal hordja, a „sebekkel és kékekkel" dicsekszik, lelkét Istenének ajánlva boldogan hal meg, mert tudja, hogy „boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért", övék lévén a mennyekországa. Örülnek és örvendeznek a mennyei bőséges jutalomnak, amelyhez ingyen sem hasonlíthatók, amellyel össze sem mérhetők a Jézusért szenvedett szidalmaztatások, háborgattatások és gonosz hazugságok méltatlanságai, tudott dolog lévén, hogy a hűséges szolgák megdicsőült elődeit: a „prófétákat is ekként háborgatták". Ilyen áron, ilyen elsők nem sokan akarnak lenni. Az embereket a nagyobb uraság vágya és nem a nagyobb szolgálat kötelezése szokta hajtani az elsőség megkülönböztetetett magaslata felé. A magaslaton az arany trónt látják, amelyről pedig könnyen le lehet bukni s nem a keresztet, amely mindig