Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. február - Oldalszámok - 23

— 23 Énekelte a nőnevelő-intézet énekkara Ritoók István tanítónőképző-intézeti tanár vezetésével. 11. Gyülekezeti ének: Himnusz. 37. dics. 1. verse. 12. Gyülekezeti ének: CXXII. zsoltár 2. verse és a 245. dicséret 10. verse. CXXII. 2. Légyen te kőfalaidban Csendesség és jó békesség; A község közt egyenesség, Jó szerencse házaidban; Az én atyámfiaiért És ott lakó feleimért Adjon Isten jó békességet! Szentségiért én e helynek, Mely szerzetett az Istennek, Minden jót kivánok tenéked. — 245. 10. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, A szentek Urának legyen örök magasztalás! Kiben soha nincs megváltozás, Vagy Ígérettől elhanyatlás: Tőle fejünkre szálljon áldás! Egyházker. közgyűlés egyben elhatározza az istenitiszteleten elhangzott imák és beszédek jegyzőkönyvi kinyomatását, amint következik: Kezdő imádság. A pápai templomban 1935 április 10-én tartott püspökszentelési istentiszteleten elmondta: Szűcs József esperes. Lekció: Filip. 2:5—11. Jó Istenünk, édes Atyánk az Űr Jézus Krisztusban. Mi gyönge, gyarló emberek, porok és hamvak: leborulunk szent színed előtt. Jelenj meg kö

r zöttünk áldó Szentlelkeddel. A Te Lelked lebegett a vizek felett, mikor még a föld kietlen és puszta volt és sötétség ült a mélység sizínén. A Te szavadra lettek az egek és szádnak lehelletére az égnek minden seregei. Ha a Te Lelkedet kibocsátod, megújítod a földet. Az üdvösség csodálatos, szent dolgait is Lelked által ismerhetjük meg. A Te Lelked, az igazság lelke vezérel bennünket minden igazságra. És ahol a Te Lelked, ott van a szabadság is: ott érezhettük magunkat a ránk tapadó gyarlóságtól, bűntől: tisztán, szabadon. Akkor érezhetjük magunkat igazán rendeltetésünk helyén, ha Néked szívből szolgálhatunk. Akkor szállhatunk legmagasabbra, ha Te hozzád közeledünk. Áldott légy, hogy nem vettük a szolgaságnak lelkét ismét félelemre, hanem a fiúság lelkét, aki által kiálthatjuk: Atyánk! Áldott légy, hogy nem e világnak lelkét örököltük, hanem a Tje tőled való L[elket, hogy megismerjük azokat az örök javakat, melyeket ajándékoztál nekünk. Hálát adunk az Anyaszentegyházért, melyet Szent Fiad a »világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből, Szentlelke és Igéje által, az igazi hit egységében« magának kiválasztott és egybegyüjt, meg-, oltalmaz és megtart, hogy azon a pokol kapui se vehessenek diadalmat. Hálát adunk, hogy minket is élő tagjaiul rendeltél az Anyaszentegyháznak. Hálával ismerjük be, mennyi áldást nyerünk ebben Te tőled, már e földön is, bölcsőnktől a koporsóig. Hálát adunk Szent Fiad evangélio-