Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 1_13

- 13 átmenthetjük a zűrzavaros mából egy boldogabb jövőbe. De hát ennek nem az az egyenes útja, hogy egymás ellen torzsalkodjunk, hogy itt is — ott is az érvényesülésnek mindennapi és nagyon sokszor célravezető eszköze a minél hangosabb és kíméletlenebb agresszivitás lehessen a hit dolgában másként vélekedők ellen. A felekezetközi békét megteremtheti — a bolsevizmus is, a halál némasága által; megteremtheti a fajelmélet uralomra jutása is, — az egyéni hitnek az államparancs kényszere alá törése által, de tökéletes, boldogságra vezető formájában a legnagyobb világhatalmasság, a krisztusi új parancsolat, az emberszeretet valósíthatja meg. Mi, Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, ezt az utat keressük, ezen a keskeny ösvényen járjunk. Mi nagyon könnyen, mondhatni minden korlátozás nélkül a fajiság új, nemzeti vallásának zászlója alá sorakozhatnánk, lelkipásztorok is, gyülekezetek is; mibennünk a származás legszigorúbb vizsgálata sem igen találhatna kivetni valót; de mi most is csak »Krisztust választjuk«, vele akarunk élni is, halni is, hogy örökéletünk legyen. Nagy szerencse e boldogtalan időkben, hogy az istenadta józan magyar nép, a falvak magyar népe, a vele együtt élő, nem egyszer a nehéz próbák súlya alatt vele sorvadozó más vallásfelekezetü lakostársát ma is »atyafi«-nak hivja, vele egyetértésben él. Ha ez az egyetértés is felborul, csak Isten különös kegyelme mentheti meg ezt a nemzetet a végpusztulástól, de az életre akkor sem lesz érdemes. — Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás úrnak a magyar házassági jogszabályok megváltoztatása tárgyában indított mozgalma a tárgysorozat rendjén kerül, az egyházkerületi lelkészértekezlet javaslatával kapcsolatban tárgyalásra. Ág. hitv. ev. testvéreinkkel a »főkben« meg van az egyetértés is, a jó békesség is. Kevésbbé van már meg itt-ott a »t,agokban«. A szombathelyi vagyonmegosztási vitás ügy még mindig nincs mindkét felet kielégítő és megnyugtató módon elintézve. A közös protestáns bizottság ez ügyebn javaslattételre egy szűkebb körű vegyes bizottságot küldött ki. A vegyes bizottság meg is hozta a maga határozatát, javaslatát; ezt a javaslatot az illetékes püspöki hivatalok le is tették tárgyalásra a közvetlenül érdekelt egyházközségekhez. A döntő szó azoké. Reménységem van, hogy jóakarattal meg tudják és meg is fogják találni az alapot, melyen a két testvéregyházközség békéje is, jóléte is felépülhet. Nagy elkedvetlenedést váltott ki azonban bennem egyik esperes úr jelentésének az a híradása, hogy egyik egyházközségünkben »az 1934. évben még voltak vallásos estélyek az evangélikus testvérekkel együtt rendezve,