Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 1_8

— 8 -ségi érdemkereszt tulajdonosa, ki nemcsak a tanári pályán szerzett elévülhetetlen érdemeket, hanem a nagy világégésben édes hazánkért is önfeláldozó vitézséggel küzdött. Meghalt Csurgón, 1935. évi január hó 4-én s ott is temettetett el. — Dr. Szili János kir. közjegyző, főiskolánk jeles neveltje, egyidőben tornatanítója, Trianonig a komáromi egyházmegye gondnoka, azóta egyházkerületi világi tanácsbiró, tanuló ifjúságunk áldott szivű patrónusa, kinek még halálos ágyán is az volt egyik legutolsó rendelkezése, hogy nagyobb, 320 peng'ős adományát tanulók jutalmazására családja küldje el. Az adomány meg is érkezett, a jó szivű, magasabb kora ellenére daliás, egyenes tartású s ép oly egyenes lelkű adományozó azonban, ki még az április 10-én tartott rendkivüli közgyűlésünkön is részt vett, nagy hirtelenséggel távozott tőlünk. Rövid szenvedés után meghalt Budapesten, 1935. évi május hó 10-én s ott is temettetett el. — Pap Zoltán, a pápai ref. gimnázium tanára, e. 1. honvéd főhadnagy, több háborús katonai kitüntetés tulajdonosa, katonai visszaemlékezéseinek kedves tollú leírója, a hivatását legkomolyabban felfogó, szigorú és lelkiismeretes tanár, amellett azonban a jókedv, tréfálkodás, adomázás kifogyhatatlan humorú társaságbeli embere, nagy családjának immár kidőlt oszlopa, súlyos szenvedés után meghalt férfikora delén, 50 éves korában Pécsen, 1935. évi május hó 30-án, eltemettetett nagy részvét mellett Pápán. — Kovács Gyula, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály reálgimnázium h. tanára, a magyar nemzeti művelődésnek tanár, nevelő és cserkészparancsnok minőségben is hivatott és kötelességtudó munkása. Meghalt Budapesten, szép reményekre jogosító közéleti pályájának kezdetén, 28 éves korában, 1935. évi július hó 12-én. — Losonczi Jenő nyug. tanár, gimnáziumunk 30 esztendeig kiváló tanára, kiváló festőművész, ki nemcsak szerette, de diákjaival is meg tudta szerettetni a szépet. Hoszszas betegség után meghalt Monoron, 1935. évi július hó 21-én s ott is temettetett el. Nem egyházkerületünk tisztviselője, de a magyar református egyházi életnek kiváló s érdemekben gazdag munkása volt az a két férfiú, kiknek elhunyta nemcsak egyházkerületünknek, de minekünk is nagy veszteség. Az egyik Juhász László putnoki lelkipásztor, a gömör-tornai egyházmegye esperese, a református országos zsinat és egyetemes konvent rendes tagja, az Országos Református Lelkészegyesület, az Országos Református Presbiteri Szövetség és Országos Református Jóléti Társulat alelnöke, a Kálvineumok és a sárospataki ref. főiskola igazgatótanácsosa, nemes lelkű, áldozatos szeretetben arany szivű em-